Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Vadas József: A kor képzőművészete a Korunkban
zelmes és akadémikus művészettel szemben vívott harcában és a szocialista művészetnek azt a feladatát, hogy az avantgárdé újításait felhasználva, a társadalmi életről adjon képet. Két dolgot vont ez maga után. Egyrészt azt, hogy a lap igyekezett minden olyan próbálkozásról beszámolni, amely valamiképpen ennek a fejlődésnek a kibontakozásához járult hozzá. Így olvashatunk a Korunk-ban elmélyült elemzéseket, máskor kiállítási beszámolókat, olykor csak rövid megemlékezéseket Csontváry Kosztka Tivadar és Kernstok Károly; Berény Róbert, Czóbel Béla és Tihanyi Lajos; Bortnyik Sándor, Kmetty János és Máttis-Teutsch János; Nagy István és Thorma János; Bernáth Aurél és Bokros Birman Dezső; Barcsay Jenő, Hincz Gyula és Módok Mária művészetéről/' Miként a nevek is jelzik, a huszadik századi magyar művészet minden lényeges irányzatáról szó esett: a szecesszióról, az alföldi iskoláról, a Nyolcakról, az aktivistákról, a posztnagybányaiakról, sőt az akkor legfiatalabb nemzedékről is. Egyedül az akkor még szakkörökben is alig ismert szentendrei avantgárdé hiányzik. Az egyes életművek értékelésében is segített az avantgárdé és a szocialista realizmus viszonyának értelmezése — ez a másik nagy nyeresége a Korunk elvileg tisztázott művészetszemléletének. Gaál Gábor lapjának hasábjain — minden esztétizáló kibúvó nélkül —• fogalmazódott meg Derkovits és Dési Huber életművének meghatározó jelentősége századunk magyar piktúrájában. Hogy egy egészen más jelenséget vegyünk, a Korunk 1930-ban olyan határozottsággal méltatta Csontváry egyáltalán nem szocialista életművét, amilyen egyértelműséggel sütötték rá akkoriban és még azután is sokáig a sarlatánság bélyegét. Háy Gyula így írt, Bálint Györgyöt 5 megelőzve, a korabeli Magyarország kulturális viszonyait is jellemezve: ..Csontváry Kosztka Tivadar műveinek kiállításával kapcsolatban a sajtó... mindent megtesz, hogy ezt a nagyon nagy jelentőségű festői oeuvre-t az individualizmus diadalaként állítsa be. A gondolatmenet körülbelül a következő: Csontváry bolond volt, bolondsága izolálta művészete elefántcsonttornyába, Csontváry művészete nagy művészet, — tehát az elefántcsonttoronyba izolált művészet az igazi nagy művészet." Ezzel szemben az igazság az, hogy a festő „nem az individualizmusba menekült, hanem az individualizmus elől, amelybe kora, ha okos marad Csontváry, belekényszerítette volna". í Háy Gyula: Csontváry Koszlka Tivadar — 1930; Csömöri József: Kernstok Károly — 1940; Mihályi Ödön: Berény, Kmetty és Czóbel kiállítása a KÜT-ban — 1929; Bölöni György: Tihanyi — 1938; m. j. (Méliusz József): Tihanyi. Peintures — 1937; Antal János: Két festő — 1928; Méliusz József: Két képeskönyv — 1932; Dési Huber István: Nagy István, a festő — 1937; Dési Huber István: Thorma János — 1938; Dési Huber István: Két modern magyar festő: Bernáth Aurél és Derkovits Gyula — 1937; Nádass József: Bokros Birman Dezső — 1928; Dési Huber István: Három erdélyi festő Magyarországon — 1937. 5 Bálint György: Csontváry. Pesti Napló, 1936, május 10.
