Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Grezsa Ferenc: Gaál Gábor és Németh László

szemével jelentkezik, s bár figuráiba süllyedése mély, átható intellektusa valamennyin kihajt... A közlés kifejezés- és képzetköre az íróé és nem a szereplőké" — állapította meg a Bűn-ről. Ma már bizonyos: a realizmus Németh László-i modelljének is történeti és esztétikai polgárjoga van, miként a vele rokon Gaál Gábor-inak. A szemléleti különbség így semmi mást nem bizonyíthat a számunkra, mint Gaál Gábor rendkívüli esztétikai érzékenysége mellé véleményeinél is erősebb értéktudatát. Gaál Gábor Németh Lászlóban nemcsak az ellenfelet, a szellemi rokont is megérezte. Nem véletlenül szól ,,a bíráló rokoni szenvedelméről": még a számára idegenebb Tanú lapjain is megcsodálja a művészi teljesítményt. Az író jelentőségét ma is érvényesen fogalmazza meg: „Azt a szakadást hidalja át, ami a legújabb magyar irodalomban az urbánus és népi írók szigorú különválasztásában bekövetkezett." (Németh László új regénye — 1938). Élményanyaguk közös; mindkettőjüknek ugyanazok „a magyar megoldatlanságok fájnak", ha a megoldást időnként másképp képzelik is el. Kapcsolatuk az igazi irodalom és a reá méltó elvi kritika egymásratalálását példázza.