Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

latos folyamataiban lássa, és ott a fő helyre állítsa. A polgári radikális irodalom produkcióját is elismerően méltatják a lap hasábjain, ugyanakkor természetesen melegen üdvözlik és hosszasan idézik az induló 100% programcikkét. (—: Űj valóság — régi irodalom — 1928 január). A korabeli orosz—szovjet irodalomból nem a proletkultos proletár írókat, hanem Bábelt, Ehrenburgot közlik és Gorkijt, vagy róluk szóló írásokat, ez is az emelkedettebb horizontú marxista irodalomszemlélet bontakozásának jele, és bizonyos mérvű távolságtartásé a szűkös rappista szemlélettől. Az angolszász irodalmat is meglehetősen élénk figyelemmel kísérte a Korunk. Dreiserről, Upton Sinclairről, Sinclair Louis-ról, Dos Passosról s még korábban John Reedről több írás is megjelent. Csak néhány legfontosabb írásra utalva is érzékeltethetjük azt a tág szemhatárú horizontot, amelyen belül a szocialista irodalomszemlélet alakult a KorunJc-ban már a kezdeti években. A legfontosabb tájékozódási pontot azonban mégis a weimari Németországban találjuk, még akkor is, ha az onnan érkező híradások, sugallatok a kor jellegének megfelelően, természetesen, nagyonis bonyolultak voltak. Fábry, a fő közvetítő, saját indíttatásához képest természetesen sok mindent együtt látott még akkor, amit ma már nagyonis külön látunk, de mégis, ő az, aki felfedezi a „Gruppe 25" tevékenységét, Tollerről, Leonhard Frankról tud. A proletárírók 1927-es moszkvai nemzetközi tanácskozása után külföldön elsőként megalakuló szövetség, a német Bund erőteljesen hat erre az irodalomra, ezen a sávon kapcsolódik a Korunk az Októberi Forradalom után egyre szélesedő szocialista folyamathoz. A változatos, sokszínű megközelítést lehetővé teszi a Korunk korszerű marxista irodalomszemlélete. Az elmondottakat még újabb mozzanatokkal árnyalhatjuk ebből a szempontból. Fontos szerepe van annak a forrásvidéknek, ahonnan Fábry érkezik. A Korunk egész szellemi képének alakításában nagyonis jelentős az ő szerepe. Az expresszionista lázadásból jön Fábry, oly humanista etikát hoz ebből a mozgalomból, amely lényegi eleme lesz saját egész pályájának, de kisugárzik ez írásai révén a Korunk-ra is. S szerencsés módon éppen a kezdeti években jelentkezik ez a Fábry; s majd csak később leszünk tanúi annak a furcsa, nyers átcsapásnak, amely bizonyos szektássághoz vezet nála, hogy azután megfelelő időben elvégezhesse e korszaka kritikáját is. Fábry életútja ugyanakkor nem volt egyedülálló. E lázas érzelmekkel telített, állandó lobogásban élő expreszszionisták a világot azonnal és radikálisan akarták megváltani, jelenükben káoszt láttak, amiből — úgy vélték — rövid úton eljöhet a nagybetűs Ember, a nagybetűs Jóság világa ; a vox humana volt vezéreszméjük, ez lett Fábry életművének mottója is. (Ez a kifejezés Kurt Pinthus Menscheitsdämmerung című antológiájának az elő-