Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

szavában szerepel először, innen származott át Fábryhoz.) Jellemzi azt az emberirodalmat, aminek szolgálatára saját esztétikáját formálta és amelyet írásaiban a Korunk-ba áramoltatott át. A szociális felelősségérzettel telt emberirodalom s annak humanista etikája volt Fábry expresszionista „hozománya", amely összhangban volt az induló Korunk irodalmának morális tartalmaival, de amelyet mind a lapnak mind Fábrynak egy ponton meg kellett haladnia. Tanítványai is segítették ebben. Földes Sándor arra figyelmeztette például Fábryt, hogy egy bizonyos ponton túl az emberirodalom általánosságaival megelégedni már nem lehet. Ezt írja Földes: „Pontos fiziognómiai meghatározása szükséges annak a bizonyos új embernek, mert ma nem minden ember — ember. Ennek a célnak, íznek, karakternek az irodalmi tevékenységben való kidomborítására keressen egy új szót Fábry Zoltán, (akitől ered az emberirodalom elnevezés is), mert ebben a csődben neki is vannak némi bűnei" — jegyzi meg. „Olyan szó kell, amit nem vehet mindenki a szájába, mert a torkába szúr. Sok effajta babona-erjesztő van, mint az ,ember' cégér. Ilyen, mint irodalmi megjelölés, a ,nép' is. Melyik hát a ti népetek, az osztálytagozott társadalomban?" — kérdi Földes, s erre a következtetésre jut: „Azt hiszem elérkezett a megváltó gorombaságok ideje." (Emberirodalom — 1926 október.) De maga Fábry is látja saját korai esztétikája meghaladásának szükségességét. Egyik cikkében ezt írja: „Ha én ma az aktivizmus dekadenciájáról beszélek, akkor ezt mint osztályharcos mondom elsősorban, mint mindannak ellensége, ami proletárellenes. Az aktivizmus dekadenciáját csak a proletár látja, mert csak ő érzi, ő bizonyítja a régiben maradó kenyértelenséget és embertelenséget. Heves és Erg szociális líráról beszélnek, mellyel túljutottak volna a szürrealizmus holdkóros vízióin. A szándék, az akarat megvan, de a szociális valóság, a nyílt vállalás, tehát a szociális líra életvalósága, kenyérszelő ereje elmaradt." (Tartalékaktivizmus — 1927 január). Nos, a kritika és önkritika útján halad Fábry, egyelőre még egy nyers proletáresztétika felé, hogy aztán később ezt is meghaladja. Még egy olyan mozzanatra utalnék röviden, amely tovább árnyalta, alakította a Korunk spektrumát. Az emberirodalom után kibontakozó valóságirodalomra gondolok. A valóságirodalom vagy tényirodalom bevitele a Korunk-ba nem teljesen Fábry „találmánya" volt. A kor termelte ki ezt az igényt. A forradalmi hullám lefutása után a kapitalizmus stabilizálódott Európában, a szocialista rendszer egyre inkább megszilárdult a Szovjetunióban, lázas álmodozások helyett józan terveket kellett készíteni, a forradalmak rendkívüliségét felváltotta a hétköznapok forradalmisága. A Novij Lej körül gyülekező írók éreztek rá leginkább erre az új társadalmi igény-