Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

legellentétesebb tartalmú áramlat baloldali szellemiségű irányzatát hosszú időre kiszorítsák a szocialista művészetből. Ma már világos, hogy ez nem volt szerencsés eljárás. A proletár és szocialista irodalom és művészet avantgárdé hozadékát csak manapság képes feltárni és arzenáljába beiktatni a marxista irodalomszemlélet. A Korunk indulása idején nem táplált ellenérzést az avantgarde-dal szemben. Olyan alapvető, programatikus megnyilatkozásokra utalhatunk, mint Kassák annyit idézett cikke, Az új művészet él! (1926 március), vagy akár A hiányzó kritika (1927 december) című írása, amelyet Osváthoz címzett, s amelyben az aktivista írói mozgalom értő elemzését hiányolta. Emlékeztethetünk Tamás Aladárnak a szürrealizmust akkor még pozitív módon méltató írására (A halott dada — 1927 április), a weimari Németország művészetéről referáló közleményekre, Breton és Aragon bemutatására (J. R. Bloch: A francia irodalom a háború óta — 1926 augusztus—szeptember), vagy Déry emlékezetes szépprózai-elméleti írására, amely szintén ekkor jelent meg (A homokóra madarai — 1927 március). Mindez az avantgárdé irodalom iránti készséget, fogékonyságot fejezte ki. Ugyanakkor, egyoldalúságtól mentesen látta, figyelemmel kísérte a lap az avantgárdé határait, az időben törvényszerűen bekövetkező átalakulást is. Jellegzetes ebből szempontból a Munka megindulása alkalmából megjelent cikk (d. 1.: A „Munka" — 1928 november), amely már bizonyos kiüresedést, a formáknak tartalmatlanná válását érzékelte, bizonyos várakozást fejezett ki. Rokonszenvvel üdvözölte ugyan a Munká-t, de egyszersmind valamely többletet várt már tőle. És ugyanígy elvi jelentőségű Gaál Gábornak az új magyar irodalom jelenségeiről szóló cikke (Az új magyar líra arcvonaláról •— 1928. június), amely kifejezi egész rokonszenvét, megértését az avantgárdé iránt; de nemcsak irodalompolitikusként, hanem műértő esztétaként is szól Gaál. Déryről szólván is azt érzi, érzékelteti, hogy válaszúton áll az író, az avantgarde és új távlatok határmesgyéjén. Már az indulás éveiben megnyilatkozik a lap vonzalma a kor magyar és európai kultúrája és irodalma legkülönbözőbb áramlatai iránt. Komlós Aladár, maga Gaál, Földessy gazdagon dokumentált, elemző tanulmányokat írtak a korabeli magyar irodalomról, jó szemmel figyeltek fel az új jelenségekre, Adyt már korán a modern magyar irodalom középpontjába állították.

1 Gaál Gábor Adyról szóló eszmélkedései magától értetődően még nem tartalmazták azokat a belátásokat, amelyekkel majd később Révainál találkozunk; de képes volt arra, hogy a költő korszakos jelentőségét az irodalom távl L. többek között Földessy Gyula: Ady harcai — 1926; Komlós Aladár: A magyarországi magyar irodalom — 1927; Gaál Gábor: Egy Ady-könyv és az Adykérdés — 1927.