Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

téve át a Szép Szó-ban kizárólagosan Juditra vonatkozó vádat: „A nők — olvassuk az átkot a Korunk-ban —, akik hosszú éveken át rombolták nagy költőtársunk öntudatát, kicsinyítették hitét, a nyilvánosság előtt és maga előtt is sokszor megalázva, legyenek magtalanok, kódorogjanak uccákon a festéktől megkopott hajjal, vagy megkopaszodva, ocsmány szájukból kihullott fogakkal, szavuknak eddig is kétes hitelét végleg elveszítve, kifolyt gonosz szemekkel," A nekrológ befejezésében magát a költőt is „megátkozza": „Nagy költőtársunk is legyen átkozott, halálában éppúgy, mint életében volt, az értelembe és a jóságba vetett hite váljon semmivé egy gonosz kor ostoba kalapácsainak csapásai alatt. Tiszta emléke, amely él és élni hivatott, váljon legendává és elrettentő példaképpé, élete és munkái pedig váljanak vádló és soha szűnni nem akaró bizonyítékaivá ennek a lucskos, gonosz, sárban és ködben hentergő világnak." Sugár Erzsébet már 1971-ben felfigyelt rá, hogy Remenyik Zsigmond átkait tulajdonképpen — Gaál Gábor sugallta: „Lélegzetvétel nélkül olvassuk végig Remenyik siratását. Felkavarja az embert, s csak a végén kap észbe, mint eresztett gyökeret a szerkesztő levelének egy odavetett vagy jól meggondolt (ki a megmondhatója?) mondata: ,Ha nem írja meg, minden átkom és keserűségem kíséri'."

38 Ezt a megfigyelést csak alátámasztja Remenyik válaszlevelének néhány — már idézett — szava: „megkapja attila nekrológot, remélem érdekes lesz, aktuális, becsmérlő, vádló és lendületes". A Korunk „József Attila emlékszáma" közli még József Attila két román versfordításá-t. Ion Vinea Tél című verse átvétel a Szép Szó 1936 májusi számából, Ilarie Voronca Sokaság, te című költeményének magyarítása viszont itt jelenik meg először. Utóbbi fordítását valószínűleg 1934-ben küldte József Attila a Korunk-nak, amikor egyszerre hat román versfordítása jelent meg a július—augusztusi számban. Kár, hogy a költő életében nem közölték, mert a nagy beleérzéssel szinte József Attila-verssé formált költemény a fordítás idején — 1934 — a munkásmozgalommal való kapcsolatát elvesztő költő gondjainak is hangot ad. Egy szakaszát idézem: Sokaság te, mint egy tenger visszafogadtál engem és tovalöktél, magányosan úgy sajtolódtam beléd, mint szénbe a csillogás s ráismertem a hajótöréstől mélyre hasított sávban hangomra, mely egyre nagyobb hullámokat vet benned. 38 Sugár Erzsébet: Gaál Gábor és József Attila, A Hét, 1971. március 12.