Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

Az 1940 szeptemberében megszűnő Korunk-ban több alkalommal történik még említés József Attiláról. Az 1938 áprilisi számban a Pap Gábor álnevet használó Becsky Andor kritikája olvasható egy versantológiáról: „Faludy György, — ifjú költő, bár verskutatásban öreg jeleskedő — Európai költők anthológiája c. munkájában feledtetni akarja velünk József Attila halálát. Bevezető szavában maga is bevallja, hogy ez lehetetlen. Viszont az elszakadt láncszemet tőle telhetőleg összefogja és beugrik az üres helyre. Faludy elmondja, hogy ezt az anthológiát József Attilának kellett volna életre hívnia, ha nem következik be az, ami bekövetkezett. Ezért áldozza az egész könyvet a tragikus végű költő emlékének." Az Európai költők anthológiájá-t az a Cserépfalvi Imre adta ki,

39 aki korábban megjelentette József Attila utolsó kötetét. Ugyanő kiadja a költő nővére, József Jolán könyvét is, az első József Attilabiográfiát. A készülő könyvből nyolc részletet közöl a Korunk 1939 decemberétől 1940 augusztusáig. Egy hónappal a Korunk József Attila-emlékszáma után Nagy István búcsúztatja a költőt „a külvárosi éjszakák alvói nevében" (Az elsötétült „Külvárosi éj"). Már korábban Remenyik, idézett búcsúcikkében, ironikusan hangot adott a József Attila számára oly fájdalmas ellentmondásnak: „A költő valóban a népért élt, majdnem természetes dolog tehát, hogy a költőt nem ismerte a nép." A proletársorsot belülről ismerő Nagy István írása magyarázatot keres erre az ellentmondásra. „Be kell vallanom — írja —: néhány évvel ezelőtt nekem is nagyon idegen volt a verselése s a külvárosokban ma is idegen, idegen éppen azért, mert a szegénységről verselt. Pedig szépen verselt, — mondják a műértők, — s mi azt mondhatjuk: lehet, hogy szép volt, de a szegénységet ismételte. Már pedig mi irtózunk a szegénységtől, mert mi mindig csak azt éljük. Mi gyűlöljük a szegénységet, a külvárosi éjjeleket, mi csak muszályból és dühösen káromkodva tudunk a szegénységről beszélni. Közülünk sokan szégyelik és amennyit csak lehet, letagadnak a szegénységből. Nem egyszer hallottam tiltakozni külvárosi barátaimat, hagyjatok békén unalmas irka-firkáitokkal. Gyanúsak vagyunk nekik, ha szépíteni kezdjük előttük a szegénységet. Érzéketlenek, mert rájuk csak a gyilkos vonatkerék, a kötél, a bitó, az ökölcspás, a Max Brand revolverdurranásai, a cowboy hőstettei hatnak, amíg fel nem emeli a külvárost is valamilyen erő a költészet szépségeinek megértéséhez. Soraikból, a mosónők fiaiból költők, írók nőnek ki, de ők nem mindig nőnek velük egyszerre." Ebből eredt a költő tragédiája, „ö lehet 39 v. ö.: Tasi József: József Attila és az Európai Költők Antológiája. In: Tanulmányok a két világháború közötti hazai szocialista és antifasiszta irodalom kérdéseiről. A Petőfi Irodalmi Múzeum Evkönyve. Bp. 1975—76. 87—92. 1. 20. 50-éves a Korunk 305