Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

Közben befutott Kolozsvárra Déry Tibor december 9-én írt válasza. Déry értesíti Gaál Gábort, hogy hamarosan küldi a búcsúcikket : „ .. . a Szép Szó-nak amúgy is írok már Attiláról, minthogy ez csak jan. 20-án jelenik meg, maga gondolom hozhatja az elsejei számban. Nagyon megviselt a dolog." Gaál Gábor december 19-én már a befutott írást nyugtázza: „Nagyon köszönöm a szép cikket. (De ugye január elseje előtt nem jelenik meg máshol? A Szép Szó t. i. kapható itt.)" Remenyik Zsigmond december 13-án írt levele is megérkezik: „kedves szerkesztőm, föltétlenül rendelkezésére állok, egy héten belül megkapja attila nekrológot, remélem érdekes lesz, aktuális, becsmérlő, vádló és lendületes, három vagy négy tételből fog állani, bár terjedelme nem lesz több, mint ahogy kívánta".

30 December 20. körül a kéziratok megérkeztek, — Remenyiké csak újabb sürgetésre — sőt Méliusz Józseftől is kap egy nekrológot Gaál Gábor. Ezt azonban visszaküldi, helyette Méliusz megrendítő elégiája jelenik meg a Korunk-ban. Az 1938 januári Korunk-ban (a megjelenés sorrendjében) a következő írások búcsúztatják József Attilát. 1. Faludy György: József Attila emlékére — vers 2. Déry Tibor: József Attila — próza 3. Méliusz József: Vigaszt! Vigaszt! — vers 4. Remenyik Zsigmond : Költő és a valóság — próza 5. Salamon Ernő: Búcsú József Attilától — vers 6. Brassai Viktor: Befödhetetlen sírgödröd fölött (József Attila emlékére) — vers 7. Berda József: Meghalt (József Attila emlékének) — vers A búcsúztatók közül legnagyobb visszhangja Remenyik Zsigmond írásának volt — Budapesten is, Kolozsvárott is.

37 A nekrológ, mely már a címével is — Költő és a valóság — Remenyik József Attiláról írt regényére utal, tele van átokkal és bűntudattal: „Átok kísérte életét, kísérje hát átok mindenkiét, aki és ami az ő életével roncsoló kapcsolatba került... Pusztuljon, roncsolódjon hát ez a világ, vesszen és süllyedjen, ha legjobb fiai egyikét így veszni és süllyedni hagyta." Az átok részletezésében önmagát sem kíméli, de a költő „föléje tülekedő" társairól és a nőkről is van néhány keresetlen szava. Ugyanis a nekrológ Szántó Judit-ellenes sorait — ismerősek az azonos című regényből — Gaál Gábor némileg tompította: többes számba 38 Gaál Gáborné: I. h.: 265. 1. A dátum itt is hibásan közölve. A levél fénymásolatán jól látszik, hogy Remenyik eredetileg december 23-at írt, de a kettest „átütötte". A helyes dátum: 1937. dec. 13. 37 Gaál Gábor még a Szép Szó megjelenése előtt jelzi Remenyiknek búcsúcikke erdélyi visszhangját: „ . . . egymás után érkeznek hozzám hölgyek és férfiak dicséretei és elragadtatásai megjelent J. A. cikkével kapcsolatban." (1938. január 13.)