Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila
„Jegyzést (nevének szerkesztőként való feltüntetését — T. J.), dacára szépszóék szinte már kellemetlen szorításának és lelkiismeretre ható kapacitálásainak, mégsem fogadom el, bár tudom, mi lesz a következménye, cserbenhagyást emlegetnek már így is, hát még végső válaszom esetén mit fognak emlegetni, nem értik meg, hogy semmi kedvem megtébolyodott szerkesztők rangsorába lépni, amidőn mint egyszerű munkatársként is jól éreztem magam szerkesztők viszonylagos normális állapotának idején." y ' E levél megírása után mintegy két héttel a Szép Szó „megtébolyodott szerkesztője" (a Korunk egykori munkatársa), József Attila, a szárszói tehervonat alá vetette magát. Gaál Gábor a gyászhír vétele után gondoskodik a költő megfelelő búcsúztatásáról. Magyarországi munkatársai közül először Déry Tibornak ír, december 6-án: „Kedves Barátom! Arra kérem, — s kérdezem egyúttal —, nem volna-e kedve valami személyeset írni Attiláról a januári számban. Nem kritikát, nem ,irodalomtörténetet' akarok, de eleven gyászbeszédet, hogy úgy mondjam, ennek a szörnyűségnek a mélyebb értelméről. Mert betegség ide, betegség oda, minden összefügg mindennel. Nagyon szeretném, ha maga írná meg... Tudom, hogy súlyosat írna. Tegye meg. De feltétlenül értesítsen: számíthatok-e a kéziratra. Az ünnepek miatt 20-ra kellene, persze honorárium ellenében. Még egyszer kérem: írja meg. Nagyon sokszor ölelem: Gaál Gábor." A következő címzett Remenyik Zsigmond, — bár a december 10-én írt levél első mondata úgy is értelmezhető, mintha Remenyik már korábban is kapott volna ez ügyben levelet: „Kedves Barátom! Bármennyire tiltakozik is a megterhelés ellen, feltétlenül engednie kell kérésemnek s a januári számban írnia kell Attiláról; személyeset, elevent, siratást és elógiumot, távlatosat és remenyikiest. Ezzel tartozik Neki, a Korunknak, önmagának, nekem. Két-három oldal elég; aktuális legyen, de időn felüli. 22-re, 23-ra küldje. Ha nem írja meg: minden átkom és keserűségem kiséri." 35 34 Remenyik Zsigmond — Gaál Gábornak. Postabélyegző: 1937. november 19. A levelet közli: Gaál Gáborné: Remenyik Zsigmond leveleiből. Korunk, 1963. 265. 1. Itt a dátum: nov. 16. Valószínűleg rosszul olvasták a dátumot; Gaál Gábor november 16-i levelére minden bizonnyal 19-én válaszolt Remenyik. Érdekes, hogy huszonhat évvel később Remenyik elfeledi, hogy — nem sokkal halála előtt — ..megtébolyodott szerkesztőnek" nevezte József Attilát: ,,A Szép Szó szerkesztőiből és munkatársaiból összeverődött kis csoportunkban talán én voltam az egyetlen, aki nem hitt betegségében, míg a szerkesztőtársak és barátok már kétségbeesetten szemlélték ijesztő hanyatlását, leromlott testét szemlélve, és figyelve idegeinek és feldúlt lelkének minden megnyilvánulását." (Remenyik Zsigmond: József tAtila és a Szép Szó. Elet és Irodalom, 1962. január 13.) 35 Remenyiket és Déryt egyidőben kérte fel a Korunk szerkesztője. Erről Gaál Gábor Méliuszhoz írt december 24-i leveléből értesülünk: „Mellékelten visszaküldöm a József Attila-emlékbeszédet kizárólag azért, mert én még aznap, amikor Attila haláláról értesültem, élmény-cikkeket rendeltem Remenyiktől és Dérytől. Mind a kettőt meg is kaptam, úgyhogy több írást vele kapcsolatban a már rendelkezésre álló emlékverseken kívül nem közlök."
