Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban
kifejtette, hogy kultúrpolitikájában mennyire döntő szerepet játszik a progresszív nemzeti kultúra ápolása. Mint ismeretes, ez a tétel élesen szembenállt. a proletkult hagyományellenességével. Lunacsarszkij a proletár irodalmi mozgalmon lényegében szocialista irodalmi mozgalmat értett, a proletár-írók pozitív kezdeményezéseit, a Szovjetunió egy évtizeden át vezető kultúrpolitikusaként mindig támogatta, de soha nem engedte meg, hogy az összes irodalmi pozíciókat elfoglalni törekvő „proletárírók" kizárólagos hatalomra juthassanak. A Korunk ezt — Lunacsarszkij cikkét ismertetve — nagyon hangsúlyosan aláhúzza. Továbbá kiemeli Lunacsarszkijnak a cikkéből azokat a mozzanatokat, amelyekben ő, történetileg elemezve a fejlődést, rámutat arra, hogy a korai agitatív költészet után egyre nagyobb az igény az olvasóközönségben a nem közvetlenül agitáló, hanem az elmélyültebb irodalom iránt. A Korunk már ebben a kezdeti időszakban közli Lenin és Lunacsarszkij Tolsztojról szóló Írásait. (Tolsztoj az új Oroszországban — 1928 október). Nem szükséges ebben a körben részletesen méltatni, hogy milyen jelentősége van a korszerű marxista irodalomszemlélet kialakulása szempontjából a lenini Tolsztoj-értelmezésnek. A korabeli Oroszország alapvető kérdéseit a legteljesebb átéléssel és azonosulással, s ugyanakkor kritikailag feltáró hatalmas és bonyolult életmű iránt megnyilvánuló fogékonysággal Lenin alapvető, nehezen túlbecsülhető módszertani elvet dolgozott ki a marxista irodalomszemlélet számára. Meg kell említenünk már az indulás korszakában a Korunk érzékenységét az avantgárdé kezdemények iránt, és egyúttal készségét a kritikai szemléletre, vagyis az avantgárdé hozadéka egy bizonyos időpontban aktuálissá váló meghaladására. Kassák, mint ismeretes, több alapvető írást tett közzé a lapban, s noha később összeütközésekre került a sor, újra és újra megjelent a Korunk hasábjain. Gaál Gábor korai tágas művészetszemléleti horizontja okán és a korábbi romániai kezdeményezések (így például a Periszkóp teljesítménye) nyomán a Korunk pártfogolta a 20. századi irodalomban, művészetben fellépő nem-realisztikus formanyelvű művészetet. Ma már széles körben elismerik, hogy a hagyományos, úgynevezett realisztikus nyelvezetű művészethez képest a kor nagy ellentmondásai, összeütközései hatására nőtt fel, teljesedett ki ez a másik látás- és kifejezési mód, sokak szerint a realisztikus szemlélet egyenrangú áramlataként. A proletárirodalmi mozgalomban később ezt az irányzatot, mondhatnám, hatályon kívül helyezték, de már nagyon korán, a húszas évek közepétől élesen elhatárolta magát tőle a Rapp, formalizmusnak, a polgári lét válságtermékének minősítette. E véleményhez később más iskolák tekintélyes képviselői is csatlakoztak és így sikerült elérni, hogy e nagyon bonyolult, ideológiailag is a
