Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

tettek az új költészet számára. ,,A forma szabadabb lehetőségei állnak rendelkezésére most már azoknak az új költőknek, akik a mai korszerű irodalmat testesítik meg. De fontosságában nagyobb lenne az eredmény, amelyet azok az új költők érhetnének el, akik a proletárság törekvései mellé állva az új társadalom alkotására elhivatott osztály konkrét vágyait feléreznék, költői módon kifejeznék és napi harcaiból is részt vállalnának." Ilyen költő József Attila, akinek költészete „ .. . a lét aktuális feladatain át nyilvánítja az örök emberit. Mivel a történések az ő számára nem vak erők kaotikus játékaként jelennek meg, hanem oly fejlődés gyanánt, melynek irányát és egyes szakaszait marxista voltánál fogva hatalmas, vagy alig mutatkozó picike megnyilvánulásaiban is felbecsülni képes, anélkül, hogy költeményeinek alkotásában reflexív agymunka zavaró hatásait pillanthatnók meg. Versei pontosan és minden szempontból jellemzik azt a történeti fázist, amelyben létrejöttek, és viszont a történelmi fázis határozza meg költeményeit. így válhat József Attila erkölcsös költővé. A világot megismerve magának a történelmi korszaknak az igazságait is elismeri és önmagát a harcvonalba dobva levonja a konzekvenciát. Az erkölcsnél nem az igazság felismerése a döntő, hanem a vállalása. József Attila, amikor a belátott igazság oldalára bátran elkötelezi magát, abban a legjobb értelemben vett res publicaeben vesz részt, amelytől való megtartózkodást a régi rómaiak halállal büntették. Ezért oldódhat fel a lét és tudat kettőssége József Attila költészetében. És valóban tudjuk, hogy e verseken kívül számos József Attila költemény terjed szájról-szájra, kézről-kézre a magyar ajkú proletárság között, versek, amelyek ha csupán munkásünnepélyeken, kirándulásokon csendülve is fel, népszerűbbé teszik költőjüket a hivatalos irodalom minden lektorának és kritikusának magasztalásánál." „József Attila költészetében — folytatja Danzinger — a szocializmusnak nemcsak harcos átérzése, hanem elmélete is, egészen a szabatos terminológiáig, megjelenik. És mennyire költőien! Ki hitte volna, hogy az egyes gúnyolódok ,maró' próféciája a ,rímekbe szedett kapitalról' ilyen testet öltsön?" Állításai „bizonyítékaként" idézi és elemzi ezután a Munkások, a Mondd, mit érlel. . . , a Bánat, a Külvárosi éj és az Eső című verseket. E gondolatmenetből logikusan következik az értékelés: „Sokan az esztéta ideológusok közül általában a legkiválóbb költőnek tartják József Attilát. Mi hisszük és elvárjuk tőle, hogy a proletárság legkiválóbb költője legyen!"

17 17 Érdekes megjegyzései vannak Agárdi Ferencnek írása visszhangjáról — negyedszázaddal később: „Sem Nagy Lajost, sem József Attilát nem ismerte el kellően a harmincas évek első felében a kritika. A polgári oldalról tanúsított ellenállást, elszigetelést és elhallgatást büszkén könyvelték el. De saját elvtársaiknak, í'egyvertársaiknak közönye, sőt egyesek ellenséges megnyilvánulásai, szíven találták őket. Ezt ugyan férfiasan titkolták, de vérző szívükre balzsamként hatottak a baráti dicséretek. És amikor 1932 októberében [helyesen: novemberében — T. J.]