Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila

Külvárosi éj egyes kifejezéseit variálja: Ez a könyv, írja Bányai . . .maga a tett, amely a közöny palotájának kapuját döngető kalapácsot forgatja, amely sikoltó, nemes pengét kovácsol a harcosok éhes hüvelyébe." (V. ö.: „kalapácsot, mely cikkan pengve, / — sikló pengét a győzelemre,.. .")

15 Az 1932-es Korunk is — természetesen — több helyen is foglalkozik József Attilával. Először Forgács Antal említi a májusi számban, a Babits által összeállított Űj anthológiá-t bírálva: ,,E költők — kettő kivételével (József Attila, Illyés Gyula) — egy eleve halálra ítélt osztály énekesei, akik a homokba búvó strucc világszemléletével közlednek a valóság felé." Babits Mihály bevezetőjében „'abszolút' és ,örök emberi' irodalomról beszél s így leplezi az igazságot, amely nem más, nem lehet más, mint az osztályharc valósága. E cél érdekében kisebb irodalmi ferdítésektől sem riad vissza. József AtiiZá-nak olyan verseit hozza, amelyeket 1927-ben és 1928-ban írt, hogy közben a ,Döntsd a tőkét ne siránkozz' is megjelent, azzal nem sokat törődik. Illyés GyuZá-nak is azokat a verseit közli, amelyek a legkevésbé jellemzik írójukat... Holott e két költő azokban a verseikben, amelyek mint műalkotás számbajöhetnek igenis ,politikai érzelmeket' énekelnek . . . Tudják, hogy az ,új' költőnek, a ,fiatal' költőnek az a feladata, hogy a történelem kisemmizettjeihez, a dolgozókhoz szóljon, hogy őket a forradalmi osztályharc vonalához vezesse, mert a politikamentesség', a ,tiszta' és ,abszolú' művészet nem jelentenek egyebet, mint az uralkodó osztály előtt való szótlan behódolást s így az ellenforradalom közvetett támogatását és igenlését. (...) De sajnos, csak két ilyen költője van az anthológiának. (Az is meghamisítva.) A többiek zsebrevághatják büszkén főszerkesztőjük dicséretét,"

16 15 Bányai László: Nagy Lajos. Korunk, 1932. 928—930. 1. A bírálat Korunk-beli közléséről Bányai László a következőket írta kérésemre, 1976. május 8-i levelében: „1932-ben (kiskabátban jártunk) egyik este a Japán kávéház Liszt Ferenc téri részén a fal melletti boxsor közepén üldögéltünk: Attila, Nagy Lajos, Danzinger (Agárdi) Ferenc és én. Figyelmesen hallgatták vélekedésemet NL. kevéssel előbb megjelent ,Uccai baleset' c. novellás-kötetéről. ,Ezt az egészet így írja meg' — ütött rajtam ,Danci'. Szabadkoztam; meg hát nem is láttam értelmét. Mégis megtörtént s a kéziratot pár nap múlva Danzinger magához vette. Hónapok múltán O hozta el nekem a Korunkat, benne — szó változtatás nélkül — írásomat. Szinte egyidejűleg érkezett akkor Dessewífy utcai lakásomra egy kézírással körömig teleírt levelezőlap Gaál Gábortól (valahol meg kell lennie lomjaim között!): köszöntött és köszönt; kérdezte: mi érdekel? kérte: írjak a lapnak. Többet nem leveleztünk; egymást személyesen nem ismertük, soha nem láttuk." V. ö.: Bányai László: Négyszemközt József Attilával. Bp. 1943. 163. 1. Idézi a bírálatot elolvasó József Attila szavait: ,,— A bevezetés egészen rossz, — mondotta kezében tartva a füzetet. — Iskolás. De mindenen felül — semmi újat nem mond. Ami utána van, a kritika, az egész cikk, elég jó. Nem vagy tehetségtelen. És nem is írsz rosszul. De még jól sem. Sok minden gátlástól kell megszabadulnod, hogy épen tudd nyújtani azt, ami megvan benned." Bányai Lászlónak több írása nem jelent meg a Korunk-ban. Hi Hasonlóan — bár árnyaltabban — ír a kötetről Lakatos Péter Pál (Üj anthológia. Valóság, 1932. június). 19. 50-éves a Korunk 289