Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

majd a hozzá hamarosan csatlakozó Gaál Gábor ezt a helyzetet is kedvezően aknázták ki. Mire gondolok? Arra, hogy az 1926-ban induló Korunk előtt már lefutott a proletkult, nagyjából megszűntek műhelyei; Szovjet-Oroszországban a proletárírók első mozgalma a Kuznyica körül kifulladt és költészetük kozmikus révületbe omlott szét. Viszont előtte volt még a Korunk a keresztutak új találkozásának, az új csomópontok létrejöttének. A csehszlovákiai Az Üt később indult, 1931-ben; a Sarló és Kalapács 1929-ben, az 1926-os Sarló és Kalapács évkönyv, amely kísérlet volt arra, hogy az európai magyar emigráns proletárirodalmat összefogja, egy szám után megszűnt, 1929-ben indult a berlini Die Linkskurve, amelyet annál szükségesebb itt említenünk, mivel Fábry a későbbi években, amikor a proletárirodalom eszmekörét közvetítette a Korunk felé, figyelmét főleg a waimari Németországra fordította, de azért is, mert a Die Linkskurvé-nek a szerkesztésében, már megalapításánál a magyar emigránsok, mint tudjuk, jelen voltak. Ha a szovjet-oroszországi Rapp műhelyeit, s azon belül a magyar szekciót vesszük figyelembe, ezek mind később futottak fel arra a szintre, ahhoz az állapothoz, ahonnan nemzetközileg hatni tudtak. A nemzetközi proletkult kezdeményezések után létrehívott Litintern Büro, mint nemzetközi szervezet, sok akadályon át jutott el az 1927-es moszkvai tanácskozásig, majd 1930-ban Harkovig, ahol is mód volt először nemzetközi méretekben összefogni a proletárirodalom erőit és meghirdetni a nemzetközileg ható programot. A moszkvai tanácskozás után a német Bundot 1928 végén alapítják, 1930 felé bontakozik ki tevékenysége, más országokban az évtized fordulójára erősödik meg a mozgalom. Kétségtelenül, a Korunk e műhelyek pozitív eredményeit nem tudhatta még felfogni 1926-os indulásánál, mivel ezek még nem léteztek, de szerencsés körülmény ugyanakkor, hogy azokat a káros szektás hatásokat, amelyeket proletkult örökségként ez a mozgalom képviselt, szintén nem kellett, hogy vállalja a Korunk. Mindabból, ami a laphoz akár közvetlenül Szovjet-Oroszországból, akár pedig a fő közvetítő szerepét játszó weimari Németországból eljutott, nagyon jó érzékkel választotta ki azokat a sugallatokat, olvasztotta magába azokat a kezdeményeket, amelyek ebben a helyzetben egy korszerű szocialista világirodalmi szemlélet kialakítására nagyon is alkalmasaknak tetszettek. Már korán megjelent a folyóiratban Lunacsarszkijnak egy írása (Kultúra és művészet Ü^-Oroszországban — 1926 február), amelyet a Neue Rundschau-bó\ vettek át. (A Neue Rundschau a Szovjetunió eredményeit ismertette a weimari Németországban.) E cikk annak az előadásnak szövege volt, amelyet Lunacsarszkij a Rapp 1925-ös konferenciáján tartott, s amelyben a korabeli szovjet irodalmat jellemezve, a proletárírók törekvéseivel szemben