Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Illés László: A marxista irodalomszemlélet kezdetei a Korunkban

galom meghirdeti a népfrontpolitikát. Ennek fontos eleme — a munkásegység követelése — már a húszas évek első felében tartott Komintern-kongresszusokon erőteljesen megfogalmazódik, és a különböző, demokratikus és hazafias szellemiségű osztályok és rétegek széles köreivel való szövetség politikája volt a fő témája — mint közismert — a VII. kongresszusnak, 1935-ben. Amikor tehát a kommunista mozgalom heves viták útján, visszaesésekkel, nehézségek, félreértések és tévedések során át (lásd viszonyát a szociáldemokratákhoz, a kispolgári rétegekhez) kivívta vezető szerepét ebben a politikai mezőnyben, ekkor lehet hozzá viszonyítva beszélni a szövetségesekről, népfrontpolitikáról. Ezért én a Korunk korai korszakában, a húszas évek második felében nem beszélnék népfrontpolitikáról, akkor sem, ha igen pozitívan értékelem ez éveket s a legnagyobb elismeréssel azt a rokonszenves, a kor igényeinek akkor nagyonis megfelelő, céltudatos és előremutató szerkesztési politikát, amelyet Dienes László folytatott. A Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosa helyes felismeréseiből következik, hogy lehetséges szövetségeseket közelített a laphoz, ez nagy érdeme, de nem szükséges itt még alkalmaznunk a népfrontos etikettet, mivel a kommunista irodalompolitikai vonal ekkor még nem jutott hegemón szerepre a folyóiratban. Visszautalván mármost az elöljáróban mondottakra, mégegyszer aláhúzhatjuk tehát, hogy a Korunk legjobb korszakában, több fázison áthaladva, képes volt egy sajátságos, más kezdeményektől elütő modellt kidolgozni a korabeli magyar és nemzetközi szocialista irodalom mezőnyében. Melyek azok a mozzanatok, amelyek a rokon törekvések közt is megkülönböztetik a Korunk-at? Több ilyen jellemzőt lehetne fölsorolnunk; ezek közül néhányat említenék meg. Kétségtelen, hogy a földrajzi körülmények is kedvezőek voltak. Kolozsvár Romániában benne is volt a nagyvilág progresszív irodalmi mozgásában, de egy kicsit kívül is volt azon. Ha a magyar proletárirodalom olyan műhelyeire gondolunk, mint Bécs vagy a weimari Németországban Berlin, vagy akár Párizs és különösen Moszkva, valahogy ezeknek a hatóköréből egy kissé félreesett Kolozsvár. A Kassán élő Fábryval korán kapcsolatba lépett a Korunk, még amikor Fábry inkább a humanista aktivizmus, semmint a proletkult híve volt. Tehát a „proletárirodalom országút járói" való távolesést, ezt a hátrányt sok tekintetben nyereséggé tudta váltani a Korunk. De nemcsak a hely, hanem az időpont is kedvezett a Korunk-nak, már az indulásnál egy bizonyos „köztes helyzet"-ben volt. Bizonyos, hogy az a legjobb állapot, amikor egy folyóirat, egy szellemi műhely az idők fősodrában van. Ha a Korunk esetében az indulásnál ez nem így volt is, szerkesztői, a nagy műveltségű Dienes,