Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Zoltai Dénes: A Korunk művészetszemlélete

1931-ben (a román Octavian Beuhoz írott levelében) egész élete és műve megszenvedett alapigazságát vetette papírra: „Az én igazi vezéreszmém . . . amelynek, mióta csak mint zeneszerző magamra találtam, tökéletesen tudatában vagyok: a népek testvérré-válásának eszméje, a tesvérré-válásé, minden háborúság és minden viszály ellenére."

4 A Korunk akár mottóul nyomathatta volna e hitvallást címlapjaira: minden joga meglett volna rá. Szilágyinál viszont az ismerős vád visszhangzik, csak új, szektásan baloldali változatban: Bartók eszerint megalkudott egy szélsőségesen népellenes rezsimmel, úgynevezett népszeretete megtévesztő látszat, lévén végső oka az a művészi impotencia, amely folklorisztikus kölcsönzésekkel kívánja helyettesíteni az igazi zeneszerző legfőbb képességét, a dallaminvenciót. Tudni kell, hogy ekkor már egy évtizede ismert a Táncszvit, magyar, román, szlovák néptáncok intonációiból szintetizált új formavilágával, s Bartók javában dolgozik a román kolindák zenei anyagából építkező Cantata profaná-n, a tiszta forrásból merítésnek ezen a szinte programadó művén. Ha van „baloldali" prekoncepciók alapján megfogalmazott, s éppen mű és világnézet közvetítés-gazdag kapcsolata iránti teljes érzéketlenségből eredő és önellentmondó esztétikai anesztézia: Szilágyi szerencsétlen írása mintapélda lehet rá. Mintapéldája egyben a kivételesnek, annak, ami e marxista alapokon magára találó „világnézeti szemle" művészetfelfogásából egyre inkább kirívott, fejlődése fő irányától elütött, majd a népfronti szakaszban végképp elszigetelődött. A Korunk már a következő számában közölte Szegő Júlia (Dónáth Irén álnéven írott) ellenvéleményét, s a későbbi számokban ez a korrekció határozza meg a Bartók-kérdésben szót ejtő cikkek tartalmát. És az efféle ellenpéldák hosszú sorába tartozik Illyés Gyula, Nagy István, Méliusz József, Salamon Ernő, Veres Péter felfedezése, Déry Tibor otthon kiadót nem lelő Befejezetlen mondat-áriak és verseinek vállalása, a falukutató szociográfiai hullám fogadtatása, Hevesy Iván, Moholy-Nagy László, Dési Huber István szóhoz juttatása, s a sor legelején: a József Attila melletti következetes kiállás a költő és a mozgalom viszonyának legválságosabb időszakában, 1931-ben is, és még később, a Nagyon fáj-ig és a végső tragédiáig. Nem az én tisztem e műkritikai példasor hiánytalan összeállítása ; feladatom viszont nyomon követni azoknak az általános esztétikai kategóriáknak a kialakulás- és fejlődéstörténetét, melyek a Korunk marxista magára találásának folyamatát jellemezték. Jól tudjuk, mily nehéz kronológiailag rögzített fordulópontot találni a nagykorúvá serdülés folyamatában. Szó sincs itt paulusi 4 Bartók Breviárium, összeállította Ujfalussy József, Bp. 1958. 252. 1.