Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Sándor László: A Korunk Csehszlovákiában

pillanatától megnyilvánult, és a későbbiek során számról számra, évfolyamról évfolyamra mind konkrétabb formát öltött. Természetesen mélyebb elemzést igényelne, hogy ez a szerkesztői koncepció Dienes László éveiben mennyiben volt tudatos és mennyiben csupán a körülményekből adódó ösztönös lapcsinálási módszer. Az viszont kétségtelen, hogy Gaál Gábor ezt a koncepciót 1929-től magáénak vallotta és következetesen meg is valósította. Mint ismeretes, maga is gyakran és szívesen nevezte a Korunfc-at négyországi folyóiratnak, mert ezzel nemcsak a Duna-völgyi népek összetartozásának a gondolatát, a proletár nemzetköziség eszméjét mint programot, hanem mint e program megvalósításának tényét fogalmazta meg. A magyar sajtó történetében aligha akad ehhez hasonló példa. Persze hasonló történelmi és politikai helyzet is alig. Amikor a forradalmi gondolatot, a marxista világnézetet az ellenforradalom száműzte hazánkból, szinte paradox módon a királyi Romániában jött létre a szocialista szellemiséget képviselő Korunk, amely a politikailag rendkívül kedvezőtlen, sőt ellenséges közegben talán valamennyi kelet-közép-európai hasonló zsánerű folyóirat közül a leghosszabb ideig maradt életben. Mindenesetre meglepő, hogy ez a marxista folyóirat a magyarországival csaknem azonos politikai rendszerű, bojárok vezette regresszív Romániában indult és jelent meg egészen kényszerű megszűntéig és nem az aránylag szabadabb légkörű, polgári demokrata Csehszlovákiában. Ám nyilván éppen azért, mert nem mutatkozott elég szilárdnak a Korunk anyagi és szellemi bázisa csupán Romániában, terjesztette ki mind Dienes, mind Gaál a folyóirat működési területét minden vonatkozásban Magyarország mellett Csehszlovákiára és Jugoszláviára, sőt a világ különböző pontjaira sodródott baloldali emigrációra. Ebben a szereposztásban és szerepvállalásban Csehszlovákia jelentős hányaddal részesült. Ez vonatkozik a folyóirat előfizetőire, illetve olvasóira éppúgy, mint munkatársaira. Nem kétséges, Csehszlovákia mindenképpen potenciális bázisként jött figyelembe már a lapindítás első pillanatától kezdve. Maga az a tény, hogy Csehszlovákiában a kommunista párt legálisan működött, jelentette a lap elhelyezésének kedvező feltételeit a szervezett munkás-paraszt és értelmiségi tömegek szempontjából, de jelentette a munkatársak nagyobb választékát és a munkatársi utánpótlás nagyobb lehetőségét is. Ez kivált akkor kapott nagyobb fontosságot, amikor 1934-ben a magyar szervek megvonták a Korunk-tói a postai szállítás jogát, ami lényegében egyenlő volt a kitiltással. A Korunk, mint ismeretes, állandóan anyagi nehézségekkel küzdött, nem állt mögötte nagypénzű mecénás, minden egyes előfizetőre rá volt utalva. Hány előfizetője volt Csehszlovákiában? Kik voltak