Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Sándor László: A Korunk Csehszlovákiában

az előfizetők, mely társadalmi osztályhoz tartoztak, akik koronáikkal hozzájárultak a Korunk fenntartásához? Mint a folyóirat csehszlovákiai kiadóhivatala egykori vezetőjének, tudnom kellene e kérdésekre válaszolni. Mégsem tudnám megmondani pontosan, hogy abban az időszakban, amikor a kiadóhivatalt vezettem, hogyan alakultak ezek a számok. A teljes névsort sohasem ismertem, mert 1935-ben, amikor átvettem a kiadóhivatalt Fábry tói, semmiféle névsort vagy nyilvántartást nem kaptam. Lehet, hogy Fábry sem rendelkezett ilyennel, az előfizetők teljes névsora nyilván csak Gaálnak volt meg. Ugyanis ő küldte szét az előfizetőknek a lapot, és ha nem folyt be az előfizetési díj, az ő utasítása alapján szólítottuk fel a renitens előfizetőket. Becslésem szerint átlag mintegy 250 előfizetője volt a folyóiratnak Csehszlovákiában, néha néhány tucattal több, néha kevesebb. Ez átlag körülbelül 35 000 Kő évi bevételt jelentett a Korunk-nák. A bécsi döntés után, amikor Szlovákia déli része visszakerült Magyarországhoz, mintegy 200 előfizetőt vesztett el egyik napról a másikra a folyóirat. Ez érzékeny veszteség volt, mert körülbelül évi 25 000 Kc kiesését jelentette a Korunk költségvetésében. Gaál Gábor 1938. december 7-én Hollós Korvin Lajosnak írt levelében panaszolja: „Bizony a Felvidékre nem engedték a decemberi számunkat. Valamennyit visszaküldte a magyar posta. Nagy baj ez számunkra, mert közel 200 előfizető elvesztését jelenti." Az előfizetők társadalmi hovátartozandósága igen változatos képet mutatott. Képviselve volt — a politikailag képzett munkásparaszt csoportoktól a haladó értelmiségen és diákságon keresztül egészen a baloldali eszmékkel kacérkodó ügyvédekig, orvosokig, mérnökökig, vállalati vagy bankigazgatókig — minden társadalmi osztály. Az előfizetők zöme természetesen nem a kispénzű emberekből került ki. Számukra az évi 140 Kc-t kitevő előfizetési díj túlságosan magas volt. De mivel mindenképpen hozzá akartak jutni a folyóirathoz, úgy segítettek magukon, hogy „kollektive" fizettek rá elő, ami azt jelentette, hogy négyen-öten, sőt néha tízen-tizenketten is összeálltak és együttesen fizettek elő a folyóiratra, vagy számonként vásárolták meg. És amikor megérkezett a folyóirat új száma, kézről kézre járt, valósággal egymás kezéből tépték ki. Ennek a kollektív olvasásnak az volt az előnye, hogy az olvasók együttesen megbeszélhették, illetve megvitathatták a folyóirat egész tartalmát vagy egy-egy fontosabb írását. Gaál Gábor nagy súlyt helyezett rá hogy ez az olvasóréteg megmaradjon, és ezért készséggel elfogadta Fábrynak azt az 1930. évi javaslatát, hogy munkásoknak évi 120 és diákoknak évi 100 Kc előfizetési díjat állapítson meg. Természetesen a Korunk-hoz „olcsóbban" is hozzá lehetett jutni, hiszen egyik-másik