Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Szabolcsi Miklós: A Korunk és a marxista gondolat

dunk magunkra, szektárius vajákosokként..." (1937. december 20.) Az ultraliberális Hatványnak írja, tehát némiképpen módosítja frazeológiáját, mégis világos, hogy Gaál Gábor — ugyanakkor, amikor a magyar párt, egy időben Révai Józseffel — jól látja a népi mozgalom 1937-es szakaszának jelentőségét, felismeri a szövetségest a baloldali népiesekben. A népfront gondolata számára is a körülményekből, a helyzet elemzéséből szervesen kinövő gondolat volt. Most már a polgári humanista, de fasisztaellenes kérdésfeltevéseket is megvizsgálja, elemzi, ha kell, vállalja az „Európa" gondolatot, a „humanizmust", foglalkozik a „magyarság és Európa" kérdéssel. Ugyanakkor erősödik a törekvés a román helyzet elemzésére, megértésére, bemutatására. Törekvéseiben nincs egyedül — szélesebb mezőnyben küzdhet. Változatlan marad emellett a marxista társadalomtudományi elemzés iránya. És végül az utolsó évek, az 1938-tól a lap megszüntetéséig, 1940 őszéig terjedők: kétségbeesett küzdelem a fennmaradásra, hogy el lehessen kiáltani az egyre növekvő sötétségben a higgadt emberség és az alapos tudományos elemzés szavait. Ekkor már úgy szerkeszt Gaál Gábor, amint ez későbbi feleségének írt leveleiből kitűnik, mintha mindegyik szám az utolsó lenne. Ám a lap alapvető vonala, Gaál Gábor meggyőződése változatlan, azok közé tartozik, akik sem a fasizmussal, sem a kétségbeesést lemondást hirdető polgári magatartásformákkal nem békülnek. Van egy levele Veres Péterhez, már 1939 július végéről kelt, egy hónappal a második világháború kitörése előtt. Nemcsak azért tanulságos, mert kiderül belőle: alig jut el már hozzá Magyarországról sajtótermék, de azért is, mert ismét leszögezi, a Magyar Nemzeti Parasztpárt megalakulására reflektálva: „Amennyiben olyan célkitűzésű a mozgalom, amelyik határozottan szembeszáll úgy a német, mint az olasz totális eszmékkel és törekvésekkel, és nem szerepelnek benne Féja ,szocializmusának' meggondolásai, valamint a magyar szociális kérdéseket napirendről letoló faji és egyéb teoretizálások, akkor bizonyára nemcsak kívülről, de belülről is ott a helye ..." A folyóirat egyre újabb és újabb erőfeszítéseket tesz gárdájának felfrissítésére, egyre újabb erőket von be a munkába. Ekkor tűnik fel a lap hasábjain Nagy István és Asztalos István, Gáli Ernő és Salamon Ernő; a cenzúra által fojtogatva, egyre szűkebb körre szorítva, az elnémulásig vívja ezt a hősies harcot. Ez években fordul leghatározottabban az erdélyi, a romániai valóság felé is. Sok szó esik róla, vajon mikor és meddig volt szektás a Korunk, megelőzte-e a Komintern VII. kongresszusát a népfrontgondolatban, vagy sem. Bonyolult kérdések. Nem hiszem, hogy a Korunk története és fő problémái egyedül és főleg a szektásság-népfrontpolitika di-