Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Szabolcsi Miklós: A Korunk és a marxista gondolat

kellene vennünk, miként értékelte a politikai és gazdasági helyzetet a Korunk, és ennek fényében kiderül, hogy a fasisztaellenes széles összefogás szükségét már 1932-től felismerte. Irodalmi-kritikai következményeit teljesen csak utóbb vonta le. A Korunk 1932 után egyrészt a fasizmus elemzésére, leleplezésére törekszik, és ebben a tekintetben, — jellegzetes ellentétben a polgári radikalizmussal és liberalizmussal, — nem békülékeny az olasz fasizmussal szemben. Másrészt igyekszik a nemzetközi munkásmozgalomnak háborúellenes, a béke védelmére kidolgozott vonulatát követni, igyekszik ugyanakkor már ebben az időszakban is, még a határozottabb népfrontpolitika kibontakozása előtt is minél több erőt a saját táborába vonni. A szektás bizalmatlan megnyilvánulások még folytatódnak, olykor személyes indulatból is, olykor meg rosszulinformáltságból. De erősödik a törekvés a megértésre, olykor az ellenvéleményt is közlő vitamódszerre. A fő indulat ezúttal is a magyar középosztály hagyományos magatartásformái ellen irányult, vagy azok ellen, amelyeket ilyenekként értékelt. Ugyanakkor 1932-től fogva „javul" a lap, olvasmányosabb, színesebb, változatosabb lesz. A támadás fő iránya, a cél nem változott, csak az eszközök és személyek lesznek mások az 1934—35 utáni években, amikor a fasizmus tért nyer. A Korunk igyekszik a marxista elemzés eszközeivel megérteni e kort és szélesebb alapon szembeszállni a háború és pusztítás erőivel. A Babits- és Móricz-kérdésben is árnyaltabb megítélésre törekszik már. „ . . . A Korunk nem rigorózus és a Korunk nem szekta-lap. Csak annyiban szekta-lap, hogy nem enged a hasábjaira senkit, aki bármilyen vonatkozásban, akár faji kérdésben, akár szellempolitikai értelemben fasiszta. Minden antibarbár és demokrata megnyilatkozás a lapba tartozik" — zárja Gaál egy Hatvány Lajoshoz írt levelét (1937. szeptember). Nem véletlenül éppen Hatvány Lajosnak magyarázza el ismét és ismét, miért kell a baloldali népiekkel összefogni, nem titkolva a különbségeket, bírálva a bírálnivalót. „Veres írói talentumának (és talentumának!) megítélésében ellentmondok, s felhívom a figyelmét azokra a széles oldalakra, ahol itteni élményeit írja meg Veres. Ez páratlan, divináló . . . Veres biológiai szocializmusát persze csak bosszankodással tudom venni! Mindezek ellenére a Márciusi Front teljes és alapos kikezdése talán nem éppen halaszthatatlan kötelességünk. A nácizmus persze irtandó. A Szép Szó bogaras köntörfalazásait azonban nem értem . .." (1937. szeptember 13.) És utóbb: „Akármilyenek még, akármilyen torzonborz eszmék és ellenszenves völkisch-törmelékek húzódnak meg idegeik közt és agysejtjeikben, mégis pillanatnyilag úgy a polgári, mint a mélyebb rétegeknek mégis az az egyetlen természetes szövetségesük . .. Kik maradnak, ha ezeket is leattakírozzuk? Mara2. 50-éves a Korunk 17