Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

E tény általánosan ismert. A disputa tárgya inkább az: mennyire alkotóan alkalmazta Gaál saját orgánumában az Internacionálé „nyílt sisakos" stratégiai irányvonalát? Egy folyóirat eszmei pozíciójának •— s ezzel összefüggésben: a hazai szellemi áramlatokhoz való viszonyának megítélésében — természetesen az árnyalatok szerepe is jelentős. A legdöntőbb azonban a kor alapvető ellentmondásának megítélése. A KMP — az Internacionálé határozataival összhangban — a kor fő ellentmondásának a világkapitalizmus és a Szovjetunió, a fasizálódott, s a földbirtokos réteget is magába olvasztó magyar nagyburzsoázia és a proletariátus ellentétét tartotta. Egy folyóirat hasábjain az uralkodó irányzatok ritkán élveznek kizárólagosságot. Önkényesen kiemelt idézetek ezért önmagukban semmit nem bizonyítanak. A cikkek sorából kirajzolódó tendenciákra kell figyelnünk, azt kell elemeznünk, hogy az említett időszakban közölt tanulmányok mennyire ezen fő ellentmondás látószögéből ítélik meg a középosztályok szerepét, a polgárosodás folyamatát; a kelet-európai s közelebbről a magyar parasztság rétegeződését, a paraszti gyökérzetű mozgalmak politikai arculatát; a nemzeti és a nemzetiségi kérdést; az „őszirózsás" forradalmat és a magyar Tanácsköztársaságot, e forradalmak erényeit és tragikus tévedéseit. Egyébként csak e problémakörök összefüggő vizsgálatát követően válaszolható meg a kérdés: különbözött-e, s ha igen, milyen értelemben a Korunk vonala a harmincas évek elején a III. Internacionálé által törvényesített stratégiai vonaltól. Továbbá — visszatérve a tanulmányunk elején feltett kérdésre —, hogy konzisztens volt-e, s ha igen, milyen egyértelműséggel, a lap vonala; hogy csak egyes szerzők képviselték a „nyílt sisak" stratégiáját, míg mások már ekkor a népfrontpolitika irányába nyitottak; hogy mikortól s mely írásokban jelentek meg a széles népi összefogást előkészítő írások; ugyanazon szerzők vélekedése változott idővel vagy különböző személyekhez köthetően jelentkeznek a szektás s a népfrontirányba nyitó törekvések ? Nem tévesztjük természetesen szem elől, hogy az ötvenes évek végén meginduló Korunk-kutatásnak, különösen Tóth Sándor kiváló Gaál Gábor monográfiájának köszönhetően, napjainkban már a jelzett kérdések többségében gazdag irodalom áll a rendelkezésünkre. Álláspontunk azonban számos kérdésben nem, vagy nem pontosan egyező az említett tanulmányok szerzőivel, s ezért visszamegyünk a forrásokhoz s részletezzük felfogásunkat. A középosztály problémakomplexumával, közelebbről a történelmi és a polgári középosztállyal, ezen rétegek politikai mozgalmaival a harmincas évek fordulóján számos tanulmány foglalkozott.