Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

sító erejétől, a 100% köré tömörült értelmiségiek aktivizálódásától. Ezekben az években kerül közel József Attila, Nagy Lajos a kommunista párthoz, szerveződött Rajk László és Széli Jenő körül egy illegális sejt az Eötvös-kollégiumban. Szlovákiában s Erdélyben is mozgásba jön a baloldal, megindul az erjedés a Helikon korábban egységesnek tűnő táborában. A világgazdasági válság nyomán kiéleződtek a szociális ellentétek: rohamosan nőtt a munkanélküliek száma, a falvakban elviselhetetlenné vált a banktőke uzsorája, a nagybirtok szorítása. Amit Fábry 1929-ben írt a Beteg Európa című cikkében: ,,Nem Európa, és nem Ázsia, nem Amerika és Afrika. De két világ, két határ, két osztály, proletariátus és kapitalizmus. Minden, ami közbeesik — akár Európának, akár Afrikának hívják — imagináció, álarc, geográfiai fogalomkönnyítés, ami szétmorzsolódik a Vagy—Vagy harcban, az osztályharc új világot formáló tényében — sokak számára az évtized fordulóját követően válik cselekedetmeghatározó korparanccsá." E folyamatok Dienes László és Gaál Gábor világnézeti evolúciójának is fontos tényezői. Mai ismereteink szerint nem pontosan dokumentálható Gaál és az illegális KMP kapcsolata. Azt sem tudjuk pontosan, hogy Gaálnak sejtései vagy bizonyosságai voltak arra vonatkozóan, hogy a folyóirat állandó munkatársai közül Haraszti Sándor, Antal János, Agárdi Ferenc, Űjvári László az illegális KMP tagjaiként tevékenykedtek, s a bécsi központ megbízásából keresték a kapcsolatot a Korunk-kai. A tanulmányok tartalma azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy szerzőik a III. Internacionálé vonalának követői: pozíciójuk a világfolyamatok, a magyarországi osztályviszonyok és politikai csoportosulások megítélésében világosan különbözik a polgári radikálisokétól, a szociáldemokratákétól. Mindenesetre az akkor már berlini emigráns Dienes László számára — Haraszti Sándor közlése szerint — ez a kapcsolat ismert volt. Az sem valószínűsíthető, hogy a harmincas évek legelején Gaál és a romániai kommunista mozgalom kapcsolata institucionális jellegű, de tény, hogy a folyóirat körül egy állandó társaság toborzódott. Ennek tagjai közvetlen vagy közvetett kapcsolatban álltak az RKP Erdélyi és Bánsági Területi Bizottságának akkori vezetőivel. Később Gaál és az erdélyi kommunista mozgalom vezetőinek kapcsolata is személyes jellegűvé vált. (Egyébként Dienes László 1931-ben a Szovjetunióba emigrált. Gaál és Dienes között a levélkapcsolat ezt követően megszakadt; a lap eszmei irányításában Gaál Gábor szerepe kizárólagossá vált.) Mindezen hatások eredményeként a Korunk az évtized fordulóján marxista orgánummá vált, főbb vonalaiban igazodott a III. Internacionálé — az Alpári Gyula szerkesztette Inprekorr közvetítésével Gaál számára is hozzáférhető — stratégiai elképzeléseihez.