Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Szabolcsi Miklós: A Korunk és a marxista gondolat

átvételről is lehet szó: a Korunk folyóiratszemléje számról számra regisztrálta a testvérlapok legfontosabb cikkeit, a marxista folyóiratoknak nemzetközi összetartozása ez években, mint korábban az avantgárdé folyóiratoké, nyilvánvaló volt. Ha a Korunk helyét keressük, akkor elsősorban ebben a mezőben kell elhelyeznünk. Természetesen, — mivel a Korunk magyar nyelvű folyóirat volt, magyarul olvasókra számított, mint ezt sokszor hangsúlyozza; négy országban, Romániában, Magyarországon, Csehszlovákiában és Jugoszláviában — el kell helyeznünk a magyar nyelvű folyóiratok mezejében is. És itt kettős viszonyítási alapunk van. Az egyik: a magyar területen is bizonyos előzmények után, a húszas évek közepén élénkült meg az a törekvés, hogy irodalmat és társadalomtudományi ismeretet, kultúrakritikát és közgazdaságtant, számvetést a jelen helyzettel, és történelmi kutatást egy-egy szellemi központ egy-egy összefoglaló társadalomtudományi folyóiratban kíséreljen meg. 1926-ban indult a polgári radikalizmus világnézeti folyóirata, a Huszadik Század utódja, a Századunk, és néhány évvel később éppen a Századunk és a Korunk hatásának ellensúlyozására a hivatalos magyar konzervativizmus folyóirata, a Magyar Szemle (nem beszélünk most más, hasonló jelelgű folyóiratokról, de említhetnénk a Katolikus Szemlé-t, a Protestáns Szemlé-t). Mint ismeretes, a Korunk is eredetileg polgári radikális jellegű folyóiratnak indult, de már kezdettől a Századunk-nál jóval erősebben tájékozódott mind a szociáldemokrácia, mind a kommunista párt felé. E társadalomtudományi folyóiratok között kétségtelenül a Koránk volt a legkövetkezetesebben marxista, a legharcosabb, és tegyük hozzá: a legtöbb területet átfogó, új ismeretet adó, új perspektívákat nyújtó folyóirat. De látnunk kell azt is, hogy a Korunk a magyar nyelvű folyóiratok között egy olyan mezőbe is illeszkedik, amely a következetesen marxista, a kommunista párt által irányított vagy befolyásolt társadalomtudományi és irodalmi folyóiratok között helyezi el. Magyarországon és Magyarország határain kívül e mezőt alkotják a 100%, a Sarló és Kalapács, Barta Lajos és Fábry Zoltán szlovenszkói kísérletei, főleg Az Üt, Aradi Viktor: a Jövő Társadalma, majd utóbb a harmincas évek elejének kommunista folyóiratai, a Forrás, a Szabadon és főleg a Társadalmi Szemle. Ha ebben a mezőben szemléljük, akkor nem kétséges, hogy a Korunk közülük nemcsak a leghosszabb életű folyóirat volt, hanem a nemzetközi munkásmozgalom vonalának, a kommunista pártok politikájának — mindvégig — következetes és önállóan továbbfejlesztő követője, alkalmazója. A Korunk minden más folyóiratnál több értéket tudott maga köré gyűjteni, érvényes válaszokat tudott adni a felvetett kérdésekre. 1929—35 között