Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Faragó András: Kassák Debrecenben

„Bennünk kell lenni az erőnek ahhoz, hogy menjünk tovább az úton, amit mi jónak és megjárhatónak tartunk. S ha nehezen is érhetünk eredményeket, az ne tegyen bennünket pesszimistákká. A harcos természetű ember egész élete a harc. Ez részben kiélési forma, részben tudatos küzdelem a cél elérésére. Ha az egyik napon elbukunk, a másikon feltápászkodunk. ...A Munka lap az elevenek és fejlődők trombitája akar lenni. Eddig is az volt, a jövőben is az lesz, amennyiben segítőtársaink el nem csüggednek mellőlünk. Magukra számítunk. Hiszen azért álltak mellénk, mert egyek az elveink és az akarásaink..." A Munkával szerzőként is kapcsolatba kerültem. 1932 elején négy verset és egy elbeszélést küldtem Kassáknak. Meglepetésemre a Munka következő számában az egyik versem megjelent, s Kassák írásban is véleményt mondott „műveimről". E lapszámmal együtt azonban „Matyi" Kassák üzenetét is hozta, miszerint versem és egy másik cikk ügyében kihallgatták az ügyészségen. Az inkriminált kitétel a „szennyes ország" volt. Azt üzente, hogy én védekezésemben mondjam a következőket: eredetileg én szegény országot írtam, s valószínűleg a gépelésnél vétették el. Én ehhez tartottam magam, és felmentéssel végződött az eljárás. A Munka debreceni terjesztésének 1932 őszéig voltam a gazdája, akkor adtam át e munkát Boross Irénnek. Ebben az időben szűnt meg a szavalókórus is, talán utolsóként az országban, mert más kórusokat már korábban betiltottak, feloszlattak a hatóságok. Közben a válság engem is a munkanélküliek sorsára kárhoztatott. Másfél év után Budapesten próbálkoztam; az 1933—34. év azzal telt el, hogy a főváros és Debrecen között ingáztam. Megragadtam ott, ahol pár hetes munkát találtam. A téli hónapokra Debrecenbe szorultam, míg 1935 elején családommal együtt végleg Pestre telepedtem. Ezekben az években szakadt meg Kassákkal a kapcsolatom, ami a továbbiakban sem állott a régi vágányokon helyre, bár többször találkoztunk. Utoljára 1956 vészterhes napjaiban a szentendrei HÉV-en.