Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Munka szerkesztője - Korniss Dezső: Kassák Lajosról, a festőről
Korniss Dezső KASSÁK LAJOSRÓL, A FESTŐRŐL Kassák Lajossal 1928 elején ismerkedtem össze a Mentor könyvesboltban. Két festőtársam, Trauner Sándor és Schubert Ernő kiállítása volt itt a bolt hátsó kis helyiségében. Képeik szokatlan szelleme fölkeltette Kassák érdeklődését. Meglátogatott minket az epreskerti műteremben, ahol Képes Györgytől, Hegedűs Bélától, Vajda Lajostól és tőlem is látott munkákat. Ez a kis cso*. port határozott avantgárdé törekvést mutatott. Annak idején erről az időszakról a következőket jegyeztem föl: „Képeink a szegénység, nyomorúság világát ábrázolják. Nagy fekete, szürke, barna alapon ilyen tárgyak — szimbólumok —: egy-két hagyma, üres tányér, pár darab krumpli, konyhakés, száraz barnakenyérdarab, sózott hal, tépett újságpapír, rongydarabok (beragasztva), pipadohány, asztalosfűrész, barnaföld, homok, fűrészpor, ócska lécdarabok. És mindegyik képen fotómontázs — olyan témakörből, amely minden kétséget eloszlatott hovatartozásunkról." Kassák - furcsa — nem fogadta el képeink világát, sötét színét; pesszimizmusnak bélyegezte. Erről gyakran vitatkoztunk vele a Korona kávéházban, ahol Kassák délelőttönként tartózkodott, vagy a Lehel utcai lakásán. Világos színek, optimizmus jellemzik a korszerű képzőművészetet - prédikálta örökösen Kassák. Mi kitartottunk a komor színek és a szomorú világunk mellett, bár ismertük Nyugat-Európa és az orosz avantgárdé eredményeit, lelkesedtünk Kassák világos, puritán szerkesztményeiért. Én már néhány évvel előbb Hollandiában is jártam, láttam a De Stijl-csoport munkáit, láttam Mondrian konstrukcióit. De mi a magunk nyelvén, saját mondanivalóval akartunk szólani. Az 1929-es Tamás-galériabeli kiállításunk után Kassák nagyon eiős támadást intézett ellenünk a Munka-kör plénuma előtt, örökös vesszőparipáját, a pesszimizmust ostorozta magatartásunkban, képeinkben. Ettől a támadástól kezdődött eltávolodásunk Kassáktól és a Munka-körtől. Különben 1930 elejétől Nyugatra távoztunk; ki Párizsba, ki Berlinbe. Kassák közülünk leginkább Schubertet kedvelte simulékonyságáért, buzgalmáért, ő tartott ki legtovább Kassák mellett. Traunert vitatkozó kedvéért.