Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Beregi Tivadar: Kassák Lajos, az ember és az író

gondolt, jó dokumentációval kidolgozott kéziratot. Visszautasította a fölületes, általánosságokat, ürességeket halmozó, semmitmondó, közepes stílustechnikával írt dolgokat. Egy alkalommal az írás problémáiról vitatkoztunk, és azt mondta nekem: az írónak mindig tökéletesítenie kell technikai és formai készségét, írói adottságait. Különben is a művészet és az irodalom sem más, mint ennek az állandó tökéletességre irányuló tendenciának a legteljesebb megmutatkozása. A tökéletesség a művészet síkján éri el valódi esztétikai és társadalmi funkcióját. Egyébként minden alkotó műve ennek a kollektív művészetfilozófiának a legközvetlenebb illusztrációja. Mint ember, Kassák Lajos írói elindulásától fogva egészen haláláig határtalan szerelmese volt a szabadságnak, mert szabad ember akart és tudott lenni egész életén keresztül. Mint művész és költő semmiféle függést, kötöttséget nem tudott elbírni. A szabadság érzése, szelleme, gondolata volt életének egyik etikai szenvedélye. Hajlíthatatlan, megalkuvást nem ismerő jellemalkata képtelen volt a kompromisszumokra, a hízelgésre, a megalázkodásokra, a meddő beletörődésre. Undorodott a szemforgató hipokrízistől, az emberi hazugságoktól és gyávaságtól, megvetette az eszmék árulóit, a törtető, lelküsmeretlen, tolakodó embereket. Kassák Lajost nem lehetett sem megvenni, sem megvesztegetni, ő mindig kitartott a forradalmi meggyőződése mellett mind a művészet, mind a szociológia területén. Azt hirdette, hogy a művészet társadalmi produktum, amely a magasabb emberi és szociális igazságokat is szolgálja. Valóban Kassák művészete, lírája, regényei és novellái ennek az egyetemes konstruktív igazságnak a kivetítődése, amely sohasem tudta magát beleélni a szokványos konformizmusba, sem az esztétikai uniformizmusba. Ezért volt úgyszólván, ezért maradt egyedül híres kortársai között a magyar irodalomban. Kassák írói erkölcse a szellemi becsületességen, a makulátlan őszinteségen és az abszolút igazságérzésen alapozódott. Minden műve és cselekedete ezt a szocialista erkölcsi tudatot érzékelteti. ő egy sajátságos etikai világnézetet és művészetlátást hagyott az utókorra, amelyben a humanizmus filozófiája, a világbéke kanti eszménye, a szabadság idealisztikus felfogása és a demokrácia életszemlélete alkotott szintézist. Ez volt alkalmasint munkáinak tartalmi értéke, amelynek a művészi forma gazdagsága, architekturális kidolgozottsága adott valami sajátos technikai és dinamikus befejezettséget. Ebben a grandiózus célkitűzésében mutatkozott meg legpregnánsabban Kassák Lajos forradalmi elhivatottsága, küldetése, nemcsak a ma, hanem a jövő számára is. Boís-Colombes, 1972. november 11.