Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Dobossy László: Született Érsekújvárott

Dobossy László SZÜLETETT ÉRSEKŰJVÁROTT.. Még kisdiákok voltunk az érsekújvári gimnáziumban, amikor először hallottunk Kassákról és tetteiről; ez utóbbiakról persze torzítottan, a rettegett és rettenetes latintanárunktól, aki kéjesen kérkedett — egyebek közt — azzal, hogy ő meg a közben már nyugalomba vonult matematikatanár buktatták meg Kassák Lajost, s hogy igazuk volt, mert lám azóta... Hát igen, azóta Kassák híres, sőt - az ő szemükben - hírhedt ember lett, s ha szülővárosába látogatott, orosz ingbe öltözötten tartott polgárpukkasztó előadásokat a Munkásakadémián vagy nem egyszer — bizonyára tiszteletdíjért — a polgárság egyik rétegét tömörítő egyletben is. Idővel mi szintén ott szorongtunk — lelkesen és borzongva - Kassák előadásain s az egyik első találkozásunk a nagyművészettel Kassákné Simon Jolán versmondása volt. Kassáknak a húszas évek végén és a harmincas évek elején gyakran — szinte rendszeresen — ismétlődő látogatásai szülővárosában föltehetően azzal függnek össze, hogy (mint ismeretes) a DAV köré csoportosult szlovák avantgardisták hívták, Bécsből ne Budapestre térjen vissza, hanem költözzék Pozsonyba (miként például egyik közeli munkatársa, Kudlák Lajos); e barátkozásnak azonban, minden jel szerint, csak az a folyománya lett, hogy Bécsből is, majd Budapestről is sűrűn járt át előadni, mozgalmat szervezni, sőt kiállítani is Csehszlovákiába. Vitáit nemzedékem tagjaival kimerítőn taglalja Balogh Edgár Hét próbája, fölösleges hát — főleg csak így emlékezetből — fölidézni a vég nélküli eszmecseréket, amelyekben Kassák nyilván örömét lelte, hiszen másként miért töltötte volna idejét a magunkfajta, tőle sokkal fiatalabb és tapasztalatlanabb, nemegyszer pedig túlzón is agresszív diákokkal... A későbbi találkozásaink viszont — immár tisztult légkörben - a szokványosságuk miatt nem érdemlik meg, hogy szó essék itt róluk.