Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Mária Béla: Új hangot hozott a magyar lírába

verseket Kassáknak is nem vettem részt a részemre ellenszenves, éles hangú politikai vitákban. A 100 %-ba sohasem dolgoztam, de körülbelül ugyanabban az időben, amikor a Munkába, írni kezdtem a kolozsvári Korunkba is, e lap megszűnéséig rendszeresen dolgoztam és ide már nemcsak szépirodalmi munkákkal, hanem politikai, irodalompolitikai, kulturális és egyéb cikkekkel is jelentkeztem. Mindezt azért mondom el, hogy érzékeltessem: Kassákot mindig nagyra becsültem mint költőt, mint prózaírót (különösen az Egy ember életéi tartom kiváló munkának), nagyrabecsültem benne a szervező tehetséget, a minden újért való lelkesedést és szerettem a konok, de tiszta jellemű embert, de úgy éreztem — és ma is úgy érzem —, hogy politikai megnyilatkozásai túlságosan egyéniek, néha tévesek voltak. 1928-ban, amikor Kassákot személyesen megismertem hódolói körében, a fiatalos és cikkem elején említett romantikus elképzeléseim után egy bizonyos fajta csalódottságot éreztem, amikor Kassákot a kávéházban vacsorázás közben láttam. Ez természetesen naivitás volt részemről, hogy a gyerekkori „istenítés" után egy prózai Kassákot megismerve, úgy éreztem, hogy Kassák már nem az a fiatal forradalmár, aki volt. Csalódottságomat versben is kifejeztem, azonban tekintettel Kassák iránt érzett tiszteletemre, azt életében sohasem publikáltam. Amikor azonban tavaly Ritka varázslat címen válogatott verseimet sajtó alá rendeztem, a cikkem elején említett Az örült karmester című, Kassáknak hódoló vers pendantjaképpen Az elcsendesült karmester címen ezt az 1928-ban írt versemet is publikálni akartam. A kiadó azonban arra kért, hogy Az őrült karmester című verset hagyjam ki.és így csak a másik, a Kassákban való csalódást kifejező vers jelent meg, méghozzá téves dátummal. Ez bántott, mert azt a látszatot keltheti, hogy Kassákkal szemben negativen vélekedem. Amikor 1939-ben visszatértem Magyarországra, gyakran, de nem rendszeresen felkerestem Kassákot és társaságát, az úgynevezett Munka-kört, mely akkoriban az Andrássy úti Lidó kávéházban tanyázott. Kassákkal máshol is, máskor is, legtöbbször utcán véletlenül találkoztam,és e találkozások mindig nagy örömöt okoztak, mert azokban a nehéz időkben ismét alkalmam volt jobban és jobban megismerni és becsülni Kassák tiszta és megalkuvást nem tűrő emberségét. Őszintén megmondom azonban, hogy akkor írt versei és verseskönyvei már nem hatottak rám olyan meggyőzően, mint a régebbi Kassákversek, mert azokat túl idillikusnak és a hagyományokkal megalkuvóknak éreztem. A felszabadulás után sem szakadt meg személyi kapcsolatom Kassákkal, és 60. születésnapján részt vettem a Fészek Klubban megrendezett ünnepségen és írtam a 60 éves Kassák című kiadványba, melyet Nádass József szerkesztett 1947-ben ugyanezen alkalommal. A felszabadulás után Kassák által szerkesztett irodalmi folyóiratokban is megjelentek írásaim, főleg versek, így az Új Időkben, az Alkotásban és a Kortársban.