Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Mária Béla: Új hangot hozott a magyar lírába

A 40-es évek végén és az 50-es évek elején sem szűnt meg Kassákkal való kapcsolatom, bár csak ritkán találkoztunk. Kassák ekkor teljesen „félre volt téve", írásait nem közölték, hallgattak róla, sőt üldözésben is része volt. Egyszer-kétszer találkoztam vele az írószövetség ülésein, ahol az akkori korszak divatos írói messzire elkerülték őt. Keserűségének többször hangot adott a velem való beszélgetései során. Néhányszor felkeresett munkahelyemen,a kórházban, amikor is vagy a saját, vagy második feleségének, Kárpáti Klárának egészségi problémáiban kérte segítségemet. A későbbiekben már nemigen találkoztam vele személyesen, de nagy ritkán levelet váltottunk egymással. Kapcsolatunk mindvégig baráti és szívélyes maradt. Váratlan halála őszinte szomorúságot okozott nekem. Összefoglalva az elmondottakat, és néhány olyan kérdésre válaszolva, melyeket eddig nem érintettem, elmondanám, hogy Kassákot igen nagyra becsülöm mint költőt, aki a magyar lírában teljesen új hangot hozott, megújította a magyar költői formát és óriási hatással volt majdnem minden költőkortársra. Ami prózai írásait illeti, nagyra tartom az Egy ember élete című önéletrajzi regényét és az emigrációban írt félig prózai, félig költői műnek tekinthető Máglyák énekelnek c. írását. Festői munkáját értékelni nem tudom, de azt hiszem, jelentősége messze elmarad irodalmi munkásságától. Véleményem szerint életének legjelentősebb eredménye, hogy új utakon járt, hogy maga köré tudta gyűjteni a legjelentősebb fiatal írókat és művészeket, megismertette a magyar olvasóközönséggel az egész világon munkálkodó forradalmi írókat és művészeket. Lapjain keresztül, melyeket tiszteletreméltó áldozatkészséggel tartott fönt, közel hozta hozzánk a legújabb európai irodalmat és művészetet. Óriási akaraterővel és szervezőképességével egyidőben centruma lett a legmodernebb törekvésnek. Ami személyi tulajdonságait illeti, kemény és céltudatos művész és szervező volt, ami miatt gyakran voltak személyi konfliktusai. Politikai nézetei néha túlságosan egyéniek voltak, igen gyakran zavarosak ás át nem gondoltak, nem csatlakozott egyetlen párthoz sem (bár formailag jó ideig a Szociáldemokrata Párt tagja volt), sem meghatározott politikai irányzatokhoz, ami részben magyarázza a politikusok és politikus művészek idegenkedését, sőt ellenséges magatartását is vele szemben. Részben ez a magyarázata üldöztetéseinek és a még ma is megnyilvánuló ellentétes véleményeknek, értékelésének. Másrészt azonban úgy gondolom, hogy ebben szerepe van munkássága egyenetlenségeinek is, annak tudniillik, hogy egészen kiemelkedő írásai mellett voltak gyengébb periódusai is. (Gondolok itt elsősorban a két világháború között írt regényeire, melyek közül csak az Angyalföld című emelkedik ki, a már említett Egy ember életén kívül.) Ami „emberi tartását" illeti, csak szuperlatívuszokban lehet róla írni. A legnehezebb körülmények között, a legnagyobb nyomor közepette kitartott elvei mellett, az irodalom, a művészet mellett, a legnagyobb nehézségek árán