Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Mária Béla: Új hangot hozott a magyar lírába

mi folyóiratban, a Magyar írásban dolgoztam, melyet Raith Tivadar szerkesztett, és így Kassákné tőlem is kért verset. így jelent meg a már emigrációban megjelenő Afű'ban 1924-ben Jó öreg úr című versem, melyért groteszk módon több mint 45 év után, 1971-ben kaptam meg a honoráriumot, amikor a Ma összes számait Budapesten fakszimile kiadásban újra kiadták. Kassáknéval való akkori kapcsolatom nem merült ki ebben. Gyakran elkísértem útjain, többek között Kassák ekkor már 80 év felé közeledő édesanyját is többször, vele együtt meglátogattam. Részt vettem 1923-ban vagy 24-ben egy Kassák-est megrendezésében is Budapesten, valamelyik párthelyiségben, ahol Simon Jolán szavalta sajátos stílusában Kassák akkor íródott „számozott" verseit. A rendőrség éberségét úgy sikerült kijátszani, hogy Kassák nevét franciásan nyomtatták, így: Louis Cachac, - mert különben nem kaptuk volna meg az előadóesthez akkor szükséges engedélyt. Én 1924 őszén Olaszországba emigráltam, ahol 1939-ig tartózkodtam, és így Kassáknéval való kapcsolatom megszűnt. Még meg kell jegyeznem, hogy elutazásom előtt jelent meg, 1923-ban, első verseskönyvem Kirobogás címmel, melynek egyik verse Kassákról szól, Kassákhoz írt ajánlással. E vers miatt több szélsőjobboldali újság meg is támadott és mint kommunistát, a rendőrség figyelmébe ajánlott. Néhány hétig bujdosnom is kellett, mert tudomásomra jutott, hogy a rendőrség nyomoz utánam. Egyébként a vers címe: Az őrült karmester és alcímben „Kassák Lajosnak" Kassákkal való személyes ismeretségem és állandó irodalmi kontaktusom 1928-ban kezdődött, amikor Itáliából néhány hétre Budapestre jöttem. Ekkor fölkerestem őt a Simplon kávéházban, ahol a Kassák kör tagjai rendszeresen találkoztak. E kör tagjai nagyrészt fiatal írókból és a hozzájuk csapódó érdeklődőkből, főleg nőkből rekrutálódtak. Ott volt Kassák mellett az emigrációból szintén hazatért Nádass József is, aki Kassák odaadó híve volt és titkárként szerepelt. Amikor Kassáknak bemutatkoztam, elmondta, hogy Pesten újra irodalmi folyóiratot indít és kérte, hogy dolgozzam neki. Már a második számban versem jelent meg (az új folyóirat címe Munka volt) és ebben a lapban körülbelül 10 évig, annak megszűnéséig állandóan dolgoztam. Főleg verseket, versfordításokat hozott tőlem a lap. Néhány hetes budapesti tartózkodásom után visszamentem Itáliába, ahonnan csak 1939-ben tértem haza. Ennek következtében ismét megszűnt személyes kapcsolatunk, de állandóan leveleztünk és írásaimat is Olaszországból küldtem hozzá. Kassák a lapot rendszeresen megküldte címemre. Meg kell mondani, hogy bár Magyarországtól távol éltem, és nem ismerhettem jól a magyar politikai eseményeket, de tudtam arról az áldatlan vitáról és ellenségeskedésről, mely a Munka és a 100 % között dúlt. Tőlem idegenvolt a 100% irányzata, de nem osztottam Kassák lapjának politikai nézeteit sem, melyeket zavarosnak és kiábrándítónak éreztem. Ezért küldtem csak