Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Tilkovszky, Vojtech: Az én Kassák Lajosom

san vállalta a tanítók, próféták és mártírok sorsát. Mert bízott nemcsak önmagában, hanem a jövőben is, amelyről tudta, hogy művét egykor igazolni fogja. E négy év alatt, amíg az asztalánál ültem, rövid időközökben egymás után három verseskötete jelent meg, a Máglyák énekelnek, a Világanyám, az Új versek; de megírta első remekművét is (A ló meghal a madarak kirepülnek), és készült már negyedik bécsi verskötete, a Tisztaság könyve, amelynek egy példányát, Kassák sajátkezű ajánlásával, sikerült mindmáig megőriznem. S ha ma lapozgatok benne, világossá válik előttem Kassák nagyságának a titka: az érzelmek olyan mélységeibe nyitott tárnát, ahol nem járt még előtte senki. Engem megtanított életre hívni magamban az embert, kiszélesíteni számára a világot. Megajándékozott egy nagy adag nyugtalansággal, de a gondolat, a fantázia, a nyelv és a forma szabadságának hitével és igazával is. Ugyanakkor meggyőzött arról, hogy az igazi művész nem másolhatja a világot. Ezt a tételt, amely annak idején még oly valószínűtlenül hangzott, közel egy fél évszázaddal később önarckép háttérrel című írásában így fogalmazta meg: „Az Igazi művész a valóság elemeit mintegy anyagi tartalomként ötvözi a művébe. A valóság elemeinek körülbelül olyan szerep jut a műben, mint az építész alkotásában a téglának. De ne feledkezzünk meg arról, hogy az utilitarisztikus és esztétikailag jól képzett házban nemcsak a tégla, hanem a statika, matematika törvényei, s az építész térképző fantáziája, sőt hite, lírája is benne van. A csupa férfiből álló asztaltársaságnak minden délben női vendége volt: Kassákné Simon Jolán egy horpadt bádogedényben elhozta férjének az ebédet. Ez a tiszta nézésű, egyszerű munkásasszony, aki gyermekeket nevelt, mosott, főzött és robotolt, Kassákkal kézenfogva emelkedett a magasba; ő lett a költő múzsája, támasza, segítő és harci társa, aki nélkül Kassák talán soha sem lett volna azzá, ami lett. Mert Simon Jolán jobban tudta, mint bárki más, hogy mi Kassák műveinek igazi értelme, célja, elkötelezettsége, s meg tudta értetni a hallgatóival, hogy mit jelentenek versei a kor irodalmi és társadalmi káoszában, miként szól belőlük a rend, az építés akarata, az osztályöntudat büszkesége s a forradalom hite. Talán voltak azokban az esztendőkben Simon Jolánnál jobb szavalóművésznők is, de senki se tudta Kassákot tökéletesebben, teljesebben és több meggyőződéssel interpretálni, mint ő, aki ha kiállt a dobogóra, egy világot tárt ki a hangjával. Általában azt hittük, hogy Kassákhoz való kapcsolata inkább munkásszolidaritás volt, mint szerelmi viszony. Mégis, azt hiszem, hozzá írta Kassák életének legszebb szerelmi versét: Hogy melletted vagyok, érzem, a végtelenben bolyongok s nem fáj semmi és nem vonz többé már semmi a körön túl, melybe szerelmeddel bezártál.