Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Nádass József: Arképvázlat Kassák Lajosról

ma elsősorban művészeti alkotásokkal akarta az embert befolyásolni. Ezért is vádolhatták őt, s vele minket, hogy csak művészi forradalmat propagálunk, hátat fordítunk a társadalmi változásért harcoló mozgalomnak. Ebből annyi volt igaz, hogy a Ma elsősorban művészi mozgalom volt, „internacionalista, aktivista művészeti folyóirat"-nak nevezte magát, és valóban minden száma világosan dokumentálta nemzetközi voltát. Már az emigráció előtt, Magyarországon is, sűrűn hozta a lap külföldi szerzők, művészek alkotásait, de most, külföldre szorulva, Kassák még szorgalmasabban közölte a különböző nemzetiségű, rokon felfogású művészeti irányzatok termékeit. Ez nem jelentette azt, hogy a munkásmozgalom ellen fordult, csak sajátos eszközeivel akarta azt szolgálni és semmi esetre sem jelentette azt, hogy „elszakadt a magyar nemzet"től, a magyar néptől. Éppen az ellenkezője igaz. Balázs Béla, akit igazán nem lehet túlzott rokonszenvvel vádolni Kassák irányában, a költő hatvanadik születésnapján így írt: „Kassák Lajos első megjelenése óta nemcsak Valaki volt a magyar irodalomban, hanem képviselt is valamit. Sajátos és új volt hangja és vele a magyar költészet kórusába új szólam, egy nyugatról áthangzó európai szólam lépett be. (Kiemelések B. B.-től.) Mióta van magyar líra, szinte minden emberöltőben elzengett ilyen európai szólam, valamelyik költőnkön keresztül, és nem engedte, hogy poézisünk elvidékiesedve, kihulljon a nagy európai együttélésbőUíultúrhistóriánkban döntő fontossága volt azoknak az íróknak, akik nem engedték, hogy a magyar szellem fogalma holmi inzulán bennszülött törzs monomán babonájává kövesedjék. Ilyen szerepe volt Kassák Lajosnak is felléptekor. Történelmi szerepe. Nem hiszem, hogy művészről fontosabbat mondani lehet." (A szerkesztésemben, Kassák hatvanadik születésnapjára, 1947. március 21-én megjelent kiadvány, 9. oldal.) Kassák erőfeszítéseket tett, hogy egy egész nemzet irodalma helyett, - dehogyis a megbízásából, de kiátkozva, kiközösítve —, valahogy lépést tartson az akkori leghaladóbb, legemberibb európai művészetekkel (az útkeresések egyformán jelentkeztek a nyugati és keleti országokban, például a francia és a szovjet irodalomban egyaránt). Próbálkozásai csak elismerést érdemelnek. Voltak túlzásai, kisiklásai, de felbecsülhetetlen érdeme szolgálata a nemzeti kultúra felemelésének érdekében, hogy minden közöny, az uralmon lévő hazai, valóban nemzetellenes erők diktatúrája ellenére akkor igyekezett legalább egy ablakot nyitni az európai korszerű művészeti irányzatoknak, amikor a hivatalos magyar kultúrpolitika a konzervativizmus silány másolatát emelte trónra, amikor Horthy Magyarországa a társadalmi fejlődés visszavetésének kiegészítéséül a szellemi életet is a poshadt provincializmus mocsarába vezette. Hogy az ellenforradalmi légkörben nem ismerték el, kigúnyolták, lebecsülték alkotásait, ez érthető. Ám meghökkentő és lehangoló, hogy még mostanában is akadnak olyanok, akik azzal vádolják, hogy Kassák „elszakadt a magyar nemzet"-től. A költő már nem védekezhet a halála után elhangzott nevetséges vád ellen, de aki