Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Nádass József: Arképvázlat Kassák Lajosról

Milyen más körülmények között ment végbe a legközelebbi találkozás! De mennyi minden történt is közben! A naiv, hiszékeny, inkább lelkendező, mint lelkes féllábú hadirokkant hadnagyocskából a szenvedésekben megmártózkodott férfi lett, már nem lázadó, de forradalmár; a történelemben pedig, az országban forradalmak és ellenforradalom tüzes szekere szántott végig. És 1920 elején a bécsi emigráns menzán, majdnemhogy gorkiji menedékhelynek beillő nyomortanyán egy szükségkonyha úgynevezett ebédlőjében ültünk egymás mellett Balázs Béla, Barta Lajos, Lukács György, Kassák Lajos, no meg én és még néhány tucat pályájából, életéből kirepített világot megváltó próféta és próféta-növendék. Egyideig Bécs volt a haladó magyar szellemi mozgalmak központja. Kassák is újra megindította Ma című lapját. Bevallom, most is csak kevés lelkesedéssel lapoztam a folyóiratot, ahogyan a magyarországi számokból sem értettem sokat és az előző, már 1916-ban betiltotta Tett közleményeiből sem. De az atmoszféra 1920 után Bécsben, emigrációban, a forradalmak bukása után más volt. Valahogy mégis idegennek éreztem Kassák mozgalmát, ha nem is fogalmaztam meg magamban, de valahogy így: még nem nőttem fel hozzájuk. Birokra kell kelnem velük, vagy ki kell térnem előlük? Ezt még nem tisztáztam. 1921—22-ben közölte első verseimet Osvát Ernő a Nyugatban, megjelent első verseskönyvem, és elkövettem azt a tiszteletlenséget, hogy nem küldtem példányt Kassák Lajosnak. Sándor Imrével megüzente nekem, hogy ezt rossznéven veszi, mire én ijedten felkerestem az Atlantis kávéházban, a bécsi magyar emigránsok Noé bárkájában, és átnyújtottam, mély tisztelettel és hódoló ajánlással a Szakadj ki szó világraszóló remekmüvet. Ettől fogva sűrűn találkoztunk, néhány hét múlva már naponta, sőt napjában kétszer is az Atlantison kívül a schönbrunni Schloss-Café-ban, meg a csupán beavatottak találkozóhelyén, a majdnem szerkesztőségnek számító Colosseum-ban, még később vasárnaponként a lakásán is. De ez később volt, előresiettem, éveket mondok el sorokban, szeretném valamelyes ízét adni, illatát, atomszféráját annak a kornak, annak a nehéz, szép, illúziókkal és ideálokkal teli, szerény diadalokkal és súlyos vereségekkel, angyali szegénységgel díszített kornak. Vitáztunk, mindenről vitáztunk. A világ minden kérdését meg akartuk oldani, ketten-hárman-öten, Kassák, Németh Andor, Gáspár Endre, Nádass, Garvay Andor, akit egy hajóskapitány később, amikor illegálisan Amerikába szökött volna, pénzéért a tengerbe lökött, egyideig Korda Sándor is, aki még csak keringett a Sascha filmgyár körül, hogy végül is bevegye a várat és onnan rohamra induljon az egész világ filmgyártásának meghódítására, meg dr. Lukács Hugó, az okos orvos, meg Barta Lajos, a derék, naiv, meg Szucsich Mária, a költőnő, meg még kétezerötszázan és egyen. És tudni kell, hogy a kétezerötszáz legalább ezer frakcióhoz tartozott, és e csoportok tüzes nyilakat és még tüzesebb vádakat, lángoló hírlapi nyilat-