Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Nádass József: Arképvázlat Kassák Lajosról

Nádass József ARCKÉPVÁZLAT KASSÁK LAJOSRÓL Valamikor az első világháború közepetáján 1916 végén, 1917 elején találkoztam először Kassák Lajossal. Ez az első találkozás egyoldalú és eléggé kiábrándító volt. A Galilei-körben dúlt heves vita a szocialista irodalomról és Kassák volt a legdühösebb, legagresszívebb hozzászóló. Addig csak jólnevelt polgári viták résztvevője voltam, meghökkentett a harcias kiállás, igaz, Kassák furcsa, szlávos akcentusa is. Azóta írásaiból, vitáiból, személyes barátságából több ismeretet szereztem róla, az élet közelebb hozott ehhez a különleges alkotóhoz, személyéhez és művéhez. Ugy érzem, olyan közel, hogy erőm és képességem van hozzá valamennyire eloszlatni az ellenkező előjelű túlzásokat és elfogultságokat, megkísérelhetem a tényeken alapuló elemzést, a valamennyire tárgyilagos Lelet megfogalmazását, háttérbe szorítva a tudatos és tudatalatti torzításokat, amelyek már-már legendát teremtettek a jelentős alkotó alakja és munkája köré. A megismerkedés lassan indult, a második találkozás megint csak futólagos volt. 1918 elején ott ültem a Zeneakadémia nagytermében és megilletődve hallgattam a Nyugat szeretett és tisztelt nagyjait. Elsősorban azért jöttem, mert Ady Endre szereplését is hirdették és én még soha nem láttam a rettentő zsenit, a csodálatos géniuszt, a költőkirályt — fiúi rajongásom hajlamos volt bármilyen túlzó jelzőre. A műsor közben valóban bejelentették, hogy most Ady Endre következik. Rogyadozó térdű, tétova tekintetű roncs vánszorgott a pódiumra, olvasni kezdett, talán ha minden harmadik szavát lehetett érteni, gyakran tartott szünetet, a közönségre bámult, nyitva felejtette a száját, rettenetes volt. Végül a rendezőség valakit kiküldött hozzá, aki karonfogta és kivezette a teremből. Már nem tudom, hogy Ady szereplése alatt-e vagy később, a háttérben a székek utolsó sora mögött megjelent Kassák, öt-hat híve kíséretében. A puritán orosz ing, az éles profil csak pillanatokra mutatkozott, mintegy átmenetileg. Le sem ültek, fölénnyel, majdnem megvető arccal néztek a pódium felé, mintha nem is érdekelné őket, hogy ott mi történik. Ugyanolyan lekicsinylőleg, gyorsan kivonultak a teremből.