Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Nemes György: Az élet etikus egyensúlya

korszakokban, különböző helyen és életem különböző periódusaiban születtek és éltek, egy valamiben megegyeztek: könyörtelenül akarták megvalósítani a célt, amit kitűztem magam ele: a művészet, a gondolâtes a tett számára szabad utat biztosítani, amely az élet etikus egyensúlyához vezet. Ezért kutattam örökké az új alkotások, új tehetségek irányában, mert azok a jövőt, azt a stabü és konstruktív jövőt ígérték, amiért élnem és dolgoznom érdemes volt. Az én lapom ma is helyet adna az igaz tehetségeknek, és csakis azoknak, a művészet, a morális szabadság és az építő gondolat nevében. Helyet adna a kérdések okos, becsületes megvitatásának, nem* fordulhatna elő, hogy X. megtámadná Y-t, de Y. nem védekezhetne, nem láthatna benne napvilágot fölényes és cinikus kritika, hanem csak tárgyszerű kritika, nem foglalkoznék napilapba való kérdésekkel vagy azok napilap színvonalú tárgyalásával. A világ szellemi életének ütőerén tartanám kezemet, azaz a lap kezét és azonnali reagálást várnék munkatársaimtól, nem fordulhatna elő, hogy könyv, színdarab, zenemű, kiállítás már rég eltűnne a napok száguldásában, mire a lap szóra érdmesítené." Ma is csak a fenti kívánalmak szerinti lapszerkesztést tudnám teljes szívemből helyeselni." • Ez a szerkesztői — egyszersmind emberi — ars poetica halála előtt körülbelül négy hónappal született, őrzök egy későbbi dokumentumot is; ennek ugyan főként számomra van megtisztelő vonatkozása, mert elsősorban Háló című regényemről írta, de úgy érzem, közlése túlnő e személyes dolgon; Kassák, ki különleges affinitással reagált egy könyvre, mely egyidejűleg vetette föl az öregség kínzó s a modern piktúra tisztázatlan problémáit, e levélben a realizmusról is megfogalmazza véleményét. A levelet Szigligetről írta 1967. április 24-én. Kedves Nemes Elvtárs megkaptam a könyvét, köszönöm. Folytatásban már elolvastam a regényt, de most itt Szigligeten újból átvettem és fenntartom élőszóval már elmondott véleményemet. Nagyszerű tárgyismeret, lélektani átélés, friss, izgalomkeltő stílus. Talán az első negyed részben nehézkesen indul, mintha tapogatódzna az egyenes út után, amit végig akar járni. Megtalálja és végigjárja. Legkimunkáltabb figura az öreg festő, aki valódi öreg, gyötrődő férfi és leromlottságát érző festő. Különben az egész mű sok valódi élménnyel, megfigyeléssel telített. Igazi realizmus, mert a való vüágon túli szférákat sejtetni tudja. A , jeális" és „irreális" összeadásból adódik ki számunkra a művészet formanyelvén megfogalmazható világ. - Szóval a könyvet érdeklődést felkeltőnek és jónak vélem. Ezek után jelzem, hogy mellékelten küldök két verset, amit itt Szigligeten írtam. Raktáram teljesen ki volt merítve, azért nem tudtam anyagot adni a Költészet Napjára. De azt is meg kell mondanom, hogy az Erki cikkét bántón méltánytalannak tartottam. Nem mondta ki azt, amire a sorok között célzott és ennyire kár a régi szokásgyakorlathoz ragaszkodni. No de nagy elfáradásom ellenére ezt is kibírtam. Fogadja szívélyes üdvözletemet. 1967 IV/24 Szigliget. Kassák Lajos