Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Nemes György: Az élet etikus egyensúlya

A levélben jelzett bántódottság előzménye az, hogy az És március 18-i számában ugyan Kassák Két pont között című versével, Hogyan lehetséges? című prózai írásával és önarcképével, Diószegi András meg Mezei András cikkével ünnepelte a költő-festő 80. születésnapját, de egy hét múlva Disszonáns hang címen glosszát közölt a lap akkori munkatársától, Erki Edittől. Ebben Erki szóvá tette, hogy Bori Imre vajdasági irodalomkritikus a Tiszatájban Kassák költészetét helytelenül szembeállítja Ady és József Attila költészetével; ahelyett, hogy „Kassák... kivételes jelentőségű életművét... forradalmi líránk kiszakíthatatlan részének" tekintenők. Csak az érzékeny, a sok mellőzés miatt érthetően fokozottan érzékeny KassáK találhatta méltánytalannak a cikket. Az igazsághoz tartozik, hogy amikor nem sokkal halála után Veres Péter a Valóságban valóban roppant méltánytalanul leírhatta e sorokat: „Kassák... soha se tudott a magyarsághoz, mint nemzethez szólni" - éppen az És és ott is Erki védte meg elsőnek Kassák életművét, mint a „XX. századi magyar irodalom kimagasló nemzeti értékét." (1967. okt. 28.) Mivel Kassákhoz fűződő személyes kapcsolatom elválaszthatatlan az Élet és Irodalom meg Kassák kapcsolatától, ezért tértem ki e részletekre, néhány új adattal kiegészítendő Kassák „könyörtelen" ars poeticáját: miként volt minden tette lépés, hogy megteremtse az élet etikus egyensúlyát. 1972. augusztus 19.