Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Bortnyik Sándor: Emlékeim Kassákról

Olyan differenciák mutatkoztak közöttünk, hogy nem tehettem mást, közöltem Kassákkal, hogy kilépek a Ma együtteséből. (Valamivel előbb már Uitz és Kahána is szakítottak a Afűval.) Kassák később, a Ma 1922. március 15-i számában Képarchitektúra cím alatt nagyon részletesen kifejtette álláspontját: „A művész egyetlen értékmérője a világszemlélete. A világszemléletes művész akármit alkothat... Ma már tisztán látjuk: a művészet — Művészet és nem több s nem kevesebb ennél. És nem tendenciózus osztályok vagy pártok érdekei szerint, hanem maga a tiszta élettendencia... A képarchitektúra nem akar semmit. A képarchitektúra mindent akar... A képarchitektúra azt hiszi magáról, hogy ő egy új világ kezdete... A képarchitektúra ellensége minden művészetnek, mert csak őbelőle indulhat ki a művészet..." Ekkor már ő is ilyen műveket festett. Az a tény, hogy ő maga is alkotott „képarchitektúrát", bizonyára elfogulttá tette gondolkodását. A Ma 1923. VIII. évfolyam 7-8. számában Egy generáció tragédiája cikkében ezeket írta: „Maga a művészet, soha semmiért meg nem születhetik, csak önmagáért... Az igazán forradalmár művész az a művész, aki mint ember szociális lény, fenntartás nélkül, alkotás közben... nem gondolva sem a proletárság láncaira, sem a drága kenyérre, magáért a megalkotandó műért alkot... rá kell jönnünk: 1. arra, hogy a világon minden és így a művészet is önmagáért való... 2. tisztán látnunk kell, hogy a művész nem az emberiség boldogításáért teremt, hanem hogy az emberi társadalom a maga boldogulása érdekében praktikusan, a maga élettendenciája érvényesülésének érdekében a művészi alkotásokat is fölhasználja, mint ahogyan más fölélhetési módok között a répát, a gépet vagy a levegőt is fölhasználja... És itt le kell szögeznem, hogy azok a művészek, akik állítólagos művészetüket a proletárság gazdasági harcának a szolgálatába készülnek: állítani, állítólagos művészetükkel, ha még akkora frázisokkal tűzködik is azt tele, bizony ellenforradalmi munkát fognak végezni..." A Ma 1923. IX. évfolyam 1. számában is kiáll az öncélú művészet mellett. Cikkének címe: Vissza a kaptafához s ezt írja: „A művészi alkotást, mint minden elsődleges alkotást, csakis önmaga belső törvényei, életessége, konstruktív egysége határozhatja meg. És művészet csak egyféle van: a művészet. Nincs politikai célzatú és nincs utilitarisztikus célzatú művészet. Mintahogy nincs művészi célzatú politika és nincs művészi célzatú utilitarizmus." Forradalmár művésznek tartottam magam, de bizony a proletárság láncairól, a drága kenyérről, vagy ahogy ma mondanánk: politikai és világnézeti elkötelezettségemről soha nem tudtam elfeledkezni. Kassák talán maga is sejthette, hogy kategorikus kijelentéseiben nincs konkrétum, nincs bizonyítás. Bizonyítani talán azzal akart, hogy kiválasztotta a legáltalánosabb, legkönnyebben megfogható konkrét tényt, amely a művé-