Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Bortnyik Sándor: Emlékeim Kassákról

„Az osztály diktatúrája fölött az eszme diktatúrájáért"... „az eszme diktatúrája... a lelkek forradalmasításával történhetik meg!" (Idézet Kassák: An die Künstler aller Länder! című magyar és német nyelvű cikkéből.) Bécsben ismerkedtünk meg a szovjet művészeti mozgalmakkal. Programjuk különösen rokonszenves volt nekünk: a konstruktív művészetről volt szó. Világnézeti alapról indultak el; egyik művészük, El Lissitzky megfogalmazása szerint céljuk volt a konstruktív művészetben azokat a tendenciákat megvalósítani, amelyek a megváltozó világ arculatában is uralkodni fognak. Nem ily tudatosan, de bizonyos „konstrukciós jellegűek" voltak már régebben figurális metszeteimben, amelyek még a budapesti Mábm jelentek meg. A szovjet példa nyomán, kísérleteztem — mellőzve a figurális ábrázolást — határozott geometrikus formák konstruktív, logikus összeszerkesztésével s ezt az eljövendő kommunista konstruktív társadalom szimbólumának éreztem. Kassák ezt a megoldást — amely követte, de nem másolta a szovjet művészek példáit — szép és helyes kifejezéssel „képarchitektúrának" nevezte. Amikor e kísérleteket már eléggé kiérlelteknek éreztem, kiadtam egy sablonnal festett albumot, Kassák előszavával, színes „konstrukciókkal", azaz képarchitektúrákkal, kevés példányszámban. De nemsokára valami hiányérzet, elégedetlenség érlelődött meg bennem. Kételkedni kezdtem abban, hogy ezek a csupán síkban, plasztikusság, térbeli ábrázolás és határozott mondanivaló nélkül komponált geometrikus formák demonstrálják-e egy eljövendő, közösségi társadalom elképzelését? Hiányzott belőlük a tendencia világos, közérthető kifejezése. Kételkedésemet, problémámat közöltem Kassákkal. Védtem azt az álláspontot, amit éppen ő a Ma 1919. április 10-i számában, Aktivizmus című cikkében kihangsúlyozott: „...A forradalmat előkészítők szerepében... a kutató tudomány, az irodalom, képzőművészet, zene egyenként és együtt a világszemléletes művészetek is helyet kérnek." Továbbá; „...ha igaz az, hogy a l'art pour l'art művészetnek ereje van a gazdasági forradalom hátráltatásához, annak is igaznak kell lennie, hogy az új világszemléletes művészetnek megvan a forradalmasító ereje." Kassák mereven ragaszkodott a képarchitektúrához, annak szerinte kifejező erejéhez. A formák egymáshoz illeszkedésének ritmusát, harmóniáját fontosabbnak tartotta minden nyíltabb, közvetlenebb tendenciánál. Nézete szerint a képarchitektúrában már megjelenik egy új társadalom eszméje. Meg kell jelennie, mert ha a szocialista ember teremt valamit, az belőle, a szocializmust kívánó és azért dolgozó emberből ered és realizálódik, tehát műve magától értetődően szocialista. Vitatkoztunk, vajon a képarchitektúra forradalmi jellegű-e, vagy egyszerű dekorativ jelenség?