Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Hegedűs Géza: Ama nagyon kevesekközé tartoztam, akikkel tegeződött

esetben formailag az avantgarde-ra klasszicizáltam. Kassák telefonon hívott fel ezekkel a szavakkal: „A verstan tanára végre írt egy szép verset!" Gratulált, és megkérdezte, hogy miért csak most jutott eszembe modernnek lenni? Én elmondtam neki, hogy ez éppen olyan stilizálás, mintha Daniéról terzinákban írok. Picassónál a téma igényel szabad verset. „Hát akkor — kérdezte — miért húzódol a többi témától, amely szabad verset igényel? " Hát persze, ő azt is erős fenntartásokkal fogadta, hogy regényeim java része régmúlt korokban játszódik. Jobb szerette, ha kortársaimról írok. Nemsokára azonban következett az új szabad vers, amely éppen őróla szólt. Az Élet és Irodalomban jelent meg, Kassák köszöntése hetvenedik születésnapján. Levélben köszönte meg. Amikor képeinek gyűjteményes kiállítása volt a Csók Galériában, természetesen ott voltam az ünnepélyes megnyitón. Képeivel úgy voltam és úgy vagyok, mint az egész absztrakt festészettel: vonz is, taszít is. De ha már absztrakt, akkor Kassákot jobb szeretem, mint a legtöbb többit, izgat az a dimenzió-játék, amely az egymás mögé tett idomok világában oly jól érzékelhető. Ezt meg is mondtam neki, és ő olykor meg is hívott lakására, hogy nézzem meg képeit és mondjam csak meg őszintén saját „konzervatív" véleményemet. A kiállításon is kérdően nézett rám. Az egyik falon berámázva volt látható egy régi képkölteménye (a Tisztaság könyvéből). Ezeket a képkölteményeket mindig inkább jó tréfáknak tekintettem, mint akár képnek, akár költeménynek. Most ránéztem a falra akasztott műre és ezt mondtam: „Te, Lajos bácsi, én ezt évtizedek óta versnek hittem; most itt lóg a falon mint kép. Hát mi ez? Vers vagy kép?" Nevetve válaszolt: „Ámi be ván rámázva, áz kép. Ez be ván rámázvá, tehát kép. Amikor könyvben olvasod, akkor vers. Csák á konzervatívok hiszik, hogy vágy kép vágy vers. Képzelem, mit szólnák, akik nálad is konzervatívabbak." Történetesen ott voltam párizsi kiállításának előkészületeinél is. Véletlenül ugyanekkor mi is, a feleségemmel, Párizsban voltunk, és a PEN Club házában egymás melletti szobában laktunk Kassákékkal. A következő szobában a Lengyel Balázs—Nemes Nagy Ágnes házaspár talált néhány hetes otthonra. Mindennapos látogató volt valamelyik vendégszobában Gara László, a magyar költészet feledhetetlen emlékű párizsi propagandistája, és Kassákéknál gyakran megjelent Lucien Hervé, a magyar származású francia esztétikus-fotóművész, aki a Kassák-kiállítás rendezője volt. Nemes Nagy Ágnes egy ízben meg is jegyezte, hogy Párizs lassanként már nem is Budapestre, hanem Szigligetre emlékeztet a szakadatlan magyar nyelvű, tréfálkozással vegyített esztétizálásával. Nos, esténként gyakran voltunk mindnyájan együtt Kassákék szobájában és hozzászóltunk a rendezéshez.