Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az újjáépítés vezérkarában - Vörös Béla: Haladó művészek példaképe
Vörös Béla HALADÓ MŰVÉSZEK PÉLDAKÉPE Kassák Lajoshoz fűződő ernlékeim megírásának nem volna semmi konstruktív alapja, ha az ő munkásságával kapcsolatban nem juttathatnám kifejezésre törhetetlen hitemet a hagyományos művészettel járó expresszív humanista szellem szükségszerűsége mellett. Én a Kassák Lajos utáni nemzedékhez tartozom, és már okulva az első világháború és az utána következő forradalmak eseményein, ugyanazon cél érdekében ugyan, de már a kezdetben is más úton indultam el. Szerintem Kassák Lajos a szó legszorosabb értelmében az 1919-es forradalom embere volt és tevékenységét ezen a téren értékelem legtöbbre. Lehet, ennek az oka abban rejlik, hogy én a forradalom idején szembesültem először munkásságával egy akkori kiállítás alkalmával. Ekkor én még a Szobrászati Mesteriskola növendéke voltam, ahol Stróbl Alajos és Benczúr Gyula szelleme uralkodott. Ámbár ezt a szellemet nem vallottam magaménak, mégis Kassák alkotásai kemény ökölcsapásként hatottak az én akkori esztétikai felfogásomra. Kassák Lajos szilárd jellemű, szigorúan ítélkező ember volt mindenkivel, s főleg önmagával szemben. Alkotóművészete mint olyan, teoretikus-konstruktív és absztrakt irányzatú. Az én munkásságom humánus ösztönre támaszkodik, erősen realista alapon, de már a békés fejlődés útját követi. Kassák Lajos fő érdemét én abban látom, hogy szilárd akaratával, bátor kiállásával sokoldalú tevékenységével, mindenhol jelen volt, hogy szembeszálljon, ahol csak a reakciós szellem megmutatkozott. 1926-ban jöttem Párizsba és itt kapcsolódtam be az avantgárdé művészeti mozgalmakba. Kassák Lajos alkotásait itt kezdtem valóságosan értékelni és ehhez a művészet logikus fejlődését, szükségszerűségét megértve jutottam el. Ez nem akadálya annak, hogy személyét és tevékenységét ne becsüljem nagyra. Ez idő tájban Kassák Lajos szigorú művészi politikáját is indokoltnak találtam, különösen a Magyarországon uralkodó reakciós rendszenei szemben.