Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az újjáépítés vezérkarában - Vörös Béla: Haladó művészek példaképe
Kassák Lajossal személyesen csak 1947-ben ismerkedtem meg. Meglepett a velem szemben tanúsított, minden szigorúságtól mentes jóindulata. Lapjaiban többször ismertette művészi tevékenységemet és igen nagy megtiszteltetésnek éreztem ismeretségünk barátsággá fejlődését élete vége felé. Kassák Lajos hosszú ideig nem kapta meg a neki kijáró elismerést,de ennek ellenére, volt alkalma látni és meggyőződni arról, hogy konstruktivista szelleme milyen mély gyökeret vert a fiatal nemzedék alkotóművészetében. A képarchitektúra szelleme nemcsak a képek, a szobrok vagy a tipográfiai művekre ütötte rá konstruktív bélyegét, hanem az építészetbe is hasznos díszítőelemként kapcsolódott be. A konstruktív és az absztrakt irányzatú alkotásoknak a szerencsés és szükségszerű bekapcsolódása a modem építészetbe rohamosan elősegítette környezetünk átalakulását, ami által úgy a nagy tömeg, valamint a jövő művészetesztétikai kialakulásához fontos irányjelzést adott. Természetesen különbséget kell tennünk Kassák Lajosnak 1919-ben a haladó művészet fejlődéséért kifejtett tiszta és jószándékú törekvése és a jelenlegi, szinte akadémikus rutinnal dolgozó követői között, akik nyakatekert filozófiai alátámasztással és a művészetet teljesen megfosztva humanista vonatkozásaitól, bravúros technikai találmányaikat művészetként tárják a közönség elé. Tudatában vagyunk annak, hogy az emberiség nagyarányú elszaporodása megköveteli a technika és a tudomány rohamos fejlődését. De viszont az evvel járó monoton, embertelen mai termelőrendszer beszennyezte a vizeket, megfertőzte a levegőt, művészet helyett a gépesített dekorációt kényszeríti ránk. Mi nem tagadjuk a dekoráció szükségességét, de ezt csak a művészet egyik alkotó elemeként ismerjük el. A mai természetellenes, gépesített életmód jobban és jobban felfokozza bennünk a vágyat az örömteljes természetes élet után. így a művészetben mi nemcsak a korszerű dekorációt és annak praktikus használati lehetőségét, hanem reményeink és vágyaink szószólóját is látjuk. A jövő társadalom szociális és technikai fejlődése is megköveteli az embertelen munka idejének a lecsökkentését, és a nyugdíj határidejének fokozatos leszállítását, hogy a dolgozók minél több és több időt kapjanak a pihenésre, a szórakozásra és a művelődés lehetőségeire, ahol a humánus érzéseket kifejező expresszív művészetre nélkülözhetetlen és felelősségteljes nevelő feladat vár. Ha azt a hatást kelteném, hogy eltértem a tárgytól, azt azért tettem, hogy rámutassak, mit látok a legfontosabbnak Kassák és társai művészeti és forradalmi törekvéseiben, melyek nemcsak a művészi tevékenységemet befolyásolták, hanem még morális átalakulásomra is döntően hatottak. Eszerint munkásságomat nem csupán esztétikai formák szolgálatában álló alkotásnak, hanem a társadalom összes problémáiban gyökerező és belőle inspirálódó expresszív akciónak tekintem.