Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Granasztói Pál: Hitte, hogy a jövőért kell élni

mindvégig megőrizte a munkáskéz nyomát. Aligha véletlenül. Az én kézírásom persze egészen más. S ezért volt, maradt emlékezetes számomra egy furcsa, váratlan dolog. Együtt voltunk társaságban, talán tízen-tizenöten, s a társaság egyik kiváló művész tagja, aki tehetséges grafológus volt, mindenkiről jellemzést adott a kézírása nyomán. Persze, nem tudta, melyik kié, ez később deklarálódott. Ami mindenkit meglepett, s engem a leginkább: Kassák kézírása és az enyém egybevetése alapján az világlott ki, hogy a jelenlévők között a mi kettőnk egyénisége áll egymáshoz a legközelebb. A részletekre nem emlékszem, annyira maga a tény lepett meg és foglalkoztatott nyomban. Kérdés, igaz-e. De magamra megtisztelőbb emléket nem tudok — mintha valamiféle nemességet nyertem volna általa — s róla is talán a legszebbként ezt őrzöm.