Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az újjáépítés vezérkarában - Gyarmathy Tihamér: Kasi
Gyarmathy Tihamér KASI Az én korosztályom, az 1915-ben születettek, valahol és valamiben mindenhol a rövidebbet húztuk. Minden szellemi dologban nem a kovász, hanem csak az utóbb érkezettek, a maradékot csipegetők lehettünk. A nagy szellemi átalakulás fontosabb szakaszai (konstruktivizmus, dada, Bauhaus), mire tudomásul vehettem őket; már le is zajlottak; és én még csak járni tanultam akkor. A nagy igyekezetben, hogy valahol utolérjek valamit, Svájcból hazatérve megismerkedtem Kállai Ernővel és Kassák Lajossal, akiknek üzenetet hoztam Hans Arptól és Max Bilitől. Kapcsolatuk a Bauhausés a Ma legszebb idejéből származott. A mi barátságunk ennek az üzenetnek az átadásával kezdődött. Aztán jött a háború és csak néha-néha találkoztunk. így lettek ők az évek során nekem is, mint egy kivételesnek: „Ubul" és „Kasi". 1946-ban nálam jött össze először az a kis társaság, amely „Dunavölgyi avantgárdé "-nak nevezte magát. A közeli hónapokban megalakult az „Európai Iskola", majd a következő évben abból kiválva, konstruktivista és Bauhausalapokon megalakult a „4 Világtáj Galéria". Egyre gyakrabban építettem Kasi véleményére, akire a művészet vonatkozásában mindig számítani lehetett, ő volt számomra az örök internacionális és avantgárdé művész, a haladó ember, aki a tiszta szándék mellett állt élete végéig teljes szellemi súlyával. Sokaknak taszító, de számomra vonzó egyéniség volt, zárt, határozott és konzekvens; véleménye mindig őszinte, sokszor éles, de igen jól megalapozott. Engem azzal becsült meg, hogy az általam rendezett számtalan szellemi megnyilvánuláson részt vett, az első sorba ült, hogy jelenlétével erősítse azt. Azon kevesek közé tartoztam, akik tegező viszonyban voltak vele. Ha véletlenül étkezési időben látogattam meg, így hívott az asztalához: „ülj le a helyedre". Ilyenkor zárt lénye megnyílt és sok mindenről tudtunk beszélgetni. Sőt az is előfordult, hogy ő, a kemény ember (mert az volt, főleg saját ma-