Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Kepes Imre: Emlékeim a Munka-körről

karban a nővérem is szerepelt. A családi részvétel nem volt szokatlan a Munka-körben; a három Kepes-testvéren kívül Heimerék négyen-öten voltak; emlékszem a Csák-nővérekre, a Rácz-, a Haár-, a Kis-fivérekre. Csasztuskaszerű színielőadásokat is tartottunk például a Baumgarten-díj elosztásáról, melyet Nádass József írt. Elég furcsa szövege volt, ilyen sorokkal: „mink vagyunk a díjazottak, idegeink felajzottak." Híres volt egy Horthy Miklós vadászatáról szóló „rigmusunk" és egy másik: „kedves Weltner Jakab, törjön ki a nyakad". E csasztuskák szövegének jelentős részét Zelk Zoltán írta. Majdnem minden héten szerepeltünk, s ez nekünk szinte mindennapi elfoglaltságot jelentett. Ezért tudok ennyit beszélni a másféléves élményről. Közben én az aktív politikai tevékenység útjára léptem a Munka-körben. 1929 végén vagy 30 elején - a képzőművész, orvostanhallgató és bölcsész tagokból — megalakítottuk a diákcsoportot. A szervezőmunkát - annak ellenére, hogy én nem voltam diák — Kassák rám bízta; s én meg is szerveztem őket. Ebben segítettek rokoni-baráti kapcsolataim is. Két irányban ténykedtem: a hazai és a külföldi diákok összefogására hoztam létre egy-egy csoportot. A diákmozgalmat a főváros majd minden egyetemére, főiskolájára kiterjesztettük. Bátyám képzőművészeti főiskolás társai közül Korniss Dezső, Hegedűs Béla (akivel később illegális kapcsolataim is lettek), Trauner Sándor, Schubert Ernő csatlakoztak. A Zeneművészeti Főiskoláról Gergely Jancsi hozta Szabó Ferencet. Vele voltak rokonságban a Beck-testvérek: Judit a képzőművész, Márta a vegyészkémikus, Andris a szobrász és István a későbbi diplomata. Később kapcsolódott be Széli Jenő, Rajk László, Olt Károly, Birki Ágnes és mások. Kassák ösztönzésére kezdettől eljártunk a különböző munkásszervezetekbe; a szociáldemokrata, a szakmai, az ifjúsági és más szervezetekbe. Az azokban folytatott viták, eszmecserék hatására kételkedni kezdtem a Kassák által vitt politikai vonal helyességében. Tagadta a forradalmi munkásmozgalom szervezeteinek létjogosultságát, a marxista oktatás, a marxista tanulókörök fontosságát vallotta. Igaz, hogy én is e tanulókörben kaptam az első marxista oktatást — a Munka-kör keretén belül. Részben Kautsky Marx gazdasági tanaiból, részben a Schönstein-füzetekből — mert a Munka-kör ezt is használta — tanultunk. Ideológiailag elég vegyes társaság gyűlt össze a Munka-körben. A főideológus Kassák volt, aztán következtek a többiek. Szabó Lajos például anarchista volt, majd később külföldön az I. Internacionáléhoz való visszatérés tanát képviselte, s korschista lett. Gró Lajos a szovjet Filmeknek volt lelkes híve. Ez is egy érdekes vonása volt a körnek: 100 %-ellenesek voltak, s ugyanakkor szovjetbarátok. Szétbomlásuk egyik oka is éppen az volt, hogy Justus Pálék ezt a szovjetbarát magatartást kezdték támadni, ami miatt ki is zárták őket a Munka-körből.