Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Lengyel Lajos: Fiatal éveim és Kassák

zott egyéniségéhez. Érvekkel őt is meg lehetett győzni. Ha valami tetszett neki, akkor egyszerűen csak annyit mondott: „Hát urám, ezt jól csinálta meg". Külön színfoltja volt a vele való beszélgetéseknek a körúti séta. Amikor Kassák elindult haza, akkor volt az asztalbontás. Gyalog indult a Nyugati felé, és végig a körúton Kassák körül hullámzottak az emberek. Az egyik már befejezte a maga vitáját, s másik vette át a beszéd fonalát. A Nyugatinál sokan lemorzsolódtak, de páran egész hazáig, a Lehel, majd Bulcsú utcai ház kapujáig kísérték. Miután a Nyomdász Szakszervezet vezetősége Simon Jolánt leváltotta a szavalókórus éléről, többen vele jöttünk, és alapítói lettünk a Munka-kör szavalókórusának. A kórusban világos és sötét tónusú férfi, valamint külön női csoport volt. A verseket erre a három szólamra építettük fel, de voltak szólók is. Én a világosak között szerepeltem és voltak szólószámaim is. Később magam is vezettem szavalókórust; elsőnek a kispesti Természetbarátok kértek fel kórus szervezésére és vezetésére, mellyel sok illegális rendezvényen szerepeltünk. Még a felszabadulás után is működtünk egy ideig. Részt vettem a színjátszó csoport munkájában is. Több szatirikus jelenetben szerepeltem. Társam volt Zelk Zoltán is, akinek bohócmaszkja tőlem származott, mivel én voltam a maszkmester is, amit szívesen csináltam. Röriger és Juhász Laci belsőépítészek és a Heimer-fiúk is partnereim voltak a színpadon. A jelenetek írói voltak: Nádass József, Kassák és Justus Pál. Témáink aktuálisak voltak; a kormánypolitika visszásságai, a fasizmus leleplezése, Hitler és Mussolini kicsúfolása. Hatásuk is aktualitásukban rejlett. Volt a Munka-körnek egy fotócsoportja is. Én már Makón elkezdtem a fényképezést, igaz, nem nagy sikerrel. Itt Pesten a technikai felkészüléshez programot is kapott tevékenységünk. A fotót is felhasználtuk a társadalmi visszásságok leleplezésére, az elnyomás, az erőszak, a nyomor megmutatására. Rögzítettük a munkásemberek életét, körülményeit, 5-6 fős csoportunk tagjai voltak: Bäsch Tibor, Frühof Sándor, Haár Ferenc, Bergmann Teréz és Schmidt Anna néven Kovács Zsuzsa. Kiállításunk volt Budapesten az Atelierben, a Természetbarátok helyiségében. Anyagunkat elvittük Pozsonyba is. Ennek rendezésére én kaptam megbízást, az előadást pedig Gró Lajos tartotta. Bécsbe Bäsch Tibor vitte ki a képeket. Közismert a szolnoki szereplésünk, amelyet az ott dolgozó Tabák Lajos szociofotós kezdeményezésére rendeztünk meg. A megnyitást megelőző este Kassák tartott irodalmi előadást egy zsúfolásig telt teremben. Nagyon jó hangulatban ért véget. Másnap reggel 9 órára hirdettük a fotókiállítás megnyitását. Mi már korábban ott voltunk, és feltűnt többek sürgés-forgása, a nem éppen tendencia nélküli kérdések miatt is kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Ilyet kérdeztek például: Ugye, ez a szeplős nő itt a képen a nyomortól kapta a szeplőket? Nem is kellett soká várni a végkifejletre. A megnyitás ideje előtt mindenkit kitessékeltek hangos kiáltá-