Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Lengyel Lajos: Fiatal éveim és Kassák

sok közepette, csak mi kettőnket fogtak közre, és közölték, hogy letartóztatnak bennünket. Kassák magánzárkában, én pedig 10-12 tyúktolvaj társaságában töltöttem két éjszakát. Amikor megtudták, hogy politikai vagyok, rögtön rangom lett köztük; helyet csináltak a priccsen és cigarettát is szereztek. A vizsgálati fogság lejártával kiengedtek, de utána fél évig Nagymező utcai lakásunkon rendszeresen megjelent egy detektív — minden bejelentés nélkül —, és leült velünk „baráti" beszélgetésre. Sőt, az utcán is észrevettem, hogy követnek. A szolnoki kiállításhoz hasonló véget ért a képzőművészek CIRPACcsoportjával közös kiállításunk a Városliget Petőfi-csarnokában. Mi „Koll-ház" kiállításnak neveztük el. Ebben közreműködött Fischer József, Rácz György építész több társával. Én egy fotóval szerepeltem a bejáratnál, melyet Trauner rajzával kombináltunk össze. Egy nagyon rossz kópia maradt róla. A rajz egy terhes anyát ábrázol, egy elgyötört munkásasszonyt, karján és ruhájába fogózva egy-egy gyermekkel. Az én fotómon egy egészséges, szép formájú ruhátlan fiú állt. Ez a kiállítás is felépült, de megnyitni nem engedték. A Munka-kör nem élt szigorú szervezeti keretekben. A lapnak meg kellett neveznie egy felelős kiadót, hogy eleget tegyünk az előírásoknak. így lettem felelős kiadó. A kört érintő jelentős kérdésekben nyolc-tíz tag összeült és kialakította a közös állásfoglalást, melyet szükség esetén a lapban is közzétettünk. Akciót kezdeményeztünk a Munka szerkesztő bizottsága nevében például a statárium ellen. Kassák mindig hangsúlyozta, hogy a Munka-kör nem frakció a munkásmozgalmon belül, hanem egy kultúrmozgalom, amelyik egy irodalmi lap köré tömörülve fejti ki tevékenységét. Tagjai emellett dolgoztak a párt- és szakszervezeti csoportokban, az MTE-ben, a Természetbarátoknál és másutt. A háború alatt állandóan katonáskodtam, s így megszakadt a kapcsolatom Kassákkal. A felszabadulás után a Független Nyomda műszaki igazgatójaként, hivatalosan kerültem kapcsolatba Kassákkal, mi állítottuk elő az általa szerkesztett művészeti folyóiratot. Nekem akkor lehetőségem nem volt a művészi tevékenység folytatására. Ott voltam, amikor felmerült a Munka-kör felélesztésének a gondolata, Kassákkal együtt azt az álláspontot képviseltük, hogy erre szükség nincs. Ezekben az években csak alkalmi találkozásaink voltak — kávéházakban és másutt. Visszaemlékezve a Munka-köri évekre, meg kell mondanom: Kassáktól kaptam a legtöbbet. Nagy türelemmel válaszolt minden felvetett problémámra. Sokat beszélgettem Gró Lajossal, jó barátságban voltam Justus Gyurival, szerettem a Nádas Endrével való találkozásokat. Mindenek ellenére szerettem Justus Palit, de meg tudtam tőle tagadni egyik fotómat, melyet abban az időben könyve címlapjára szeretett volna tenni, mert elítéltem politikai tévelygéseit. Ezenkívül pedig nagyon sokat jelentett nekem - művészi fejlődésemben is — a festőkkel való kapcsolatom.