Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Major Máté: Kasi vonzása

Major Máté KASI VONZÁSA Kassák Lajost, egyoldalúan — vagyis nevét, egy-két művét és a Mát — 1921-ben ismertem meg. Vidéken, Baján, a ciszterek gimnáziumába jártam, amikor is hetedikesként, osztálytársam és barátom, Rajk István protekciójával, rövid ideig tagja lettem a felettünk járók, egy kis, olyan kommunista frakciószerű csoportjának. Itt nekem erősen idegen és félelmetes, mégis izgalmas és érdekes dolgokról vitatkoztak. Alighanem itt hallottam először Kassák nevét, ekkor kaptam ajándékba Rajk Pistától a Ma két számát, kölcsön a Máglyák énekeineket (1920) és vettem meg az ő buzdítására a Novelláskönyvét (1921) meg a Világanyám című verskötetet (1921). Nehezen tudom felidézni és felmérni azt a roppant hatást, amit ezek a művek ébresztettek és bontottak ki bennem. Vonzót és taszítót egyidejűleg. A taszító, családi és iskolai neveltetésemből eredően egy-kétszer még olyan erős volt, hogy minden közösséget megtagadtam azzal, amit akkoriban Kassák személyesített meg bennem, de a vonzó mégis erősebbnek bizonyult, vissza-visszarántott, hogy aztán végképp Kassák közelében tartson. Akkoriban még javában írtam a verseket, költőnek készültem, és a klasszikusok, majd a tízéves Nyugat (1918) költőinek hatása után, egyre inkább Kassák bűvöletébe kerülve, Kassák-verseket írtam. (Ezekből mintegy két tucat meg is jelent 1923 és 1927 között a Magyar írásban.) így történt és ilyen volt első találkozásom Kassák Lajossal. Részvételem a munkásmozgalomban 1931-től datálható, amikor is, az illegális Kommunista Párt kezdeményezésére összejöttünk a Simplon kávéházban, hogy valamiféle művészeti mozgalmat indítsunk útjára. Ebből nőtt ki 1933—34 fordulóján — mások mellett — a Szocialista Képzőművészek Csoportja, a kommunista sejt konspirativ irányításával és (1937 szeptemberéig) az én nyílt titkári vezetésemmel. Kassák vonatkozásában — ez a szituáció — személyemet illetően azt jelentette, hogy ha már a Afóról lekéstem (fakszimilében persze már megvan), utána Kassák minden folyóiratát, a Dokumentumot, a Munkát (miként később a Kortársat és az Alkotást) számonként, és a legtöbb