Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Borsos Miklós: Magányos hőse az újnak

Borsos Miklós MAGÁNYOS HŐSE AZ ÚJNAK A művészethez való vonzódásom első idejében találkoztam Kassák Lajossaljobban mondva Kassákkal. A húszas évek derekán már nagyon sok publikáció ismertette, vitatta, sokan foglalkoztak Kassák művével, szerepével, hisz a szerepe volt akkor, különösen nekünk fiataloknak az ismertebb, a több. ő volt az avantgárdé képviselője. Később kiderült, hogy a magyarországi avantgarde tehetségesen Kassák maga volt. Visszapillantva: magányos hőse az újnak, akkor pedig nyüzsgő mozgalom vette körül. Tizennyolc éves lehettem, már nem diák, de a győri agora, a Szilágyi antikvárium otthonos tagjaként minden újról tudtam, mert mint minden agorán, a vitákat, az idősebbeket hallgatva tanultam. Pesten kóborolva, az Andrássy úton, a Mentor könyvesbolt kirakatában egy vörösmárvány szobor állított meg. Nagy ívű lendülettel nyúlt előre Kassák homloka, hátra vetett haja. Más alig volt, de ez elég volt ahhoz, hogy Kassákot jellemezze. Ügy emlékszem, hogy a brassói Máttis-Teutsch János festő faragta. Valahol lélekben már az ilyen művekhez csatlakoztam. Győr volt az akkori magyarországi város, ahol szociáldemokrata képviselőt sikerült megválasztani. Nagy esemény volt a papi, kereskedő és gyárvárosban. „Vasas" otthont építettek összejövetelek és kulturális előadásokra alkalmas előadóteremmel. Kassák volt a meghívott előadók leghíresebbje. Ünnepelték. Előadás után a Radó téri Kioszk kávéházban gyűltek össze a részvevők. Akkor már minden este ott ültem a külföldi folyóiratok felmagasodó halma előtt. Kassák mosolytalan arccal, szürke szemeivel.ült, halványkék orosz ingben. Körülötte vita, beszéd, hangoskodás, nevetés, ő alig szólt. Tetszett nekem, de nem vonzott. Ott éreztem körülötte a szebeni felvonulók óriási vörös emberét a pöröllyel, mellyel szét akar verni mindent. Ez a plakát sok mindentől tartott távol később. Néztem Kassákot és benne megtaláltam mindazt, amit főleg az akkori német folyóiratokból ismertem. Dessau, Bauhaus, „weimari" Berlin, Nollen-