Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Babits viszont egyik feloldást sem fogadta el, sem Bergsonét, sem Nietzscheét. de közvetlenül is, közvetetten is, s elsősorban, mert maga megélte őket, átvette mindkettőnek alapellentmondását, sőt erősen hangulati, letargikusba hajló modulációban, melyet talán valamelyest enyhít, másrészt épp elmélyít magának a kifejezésnek, a megformálásnak élvezete és barokkos gazdagsága, fiatalkori lírájának egyik legfőbb témájává tette: meditativ, a képeket sokszorosan elnyújtó alkotói módszere egyébként az intuíció egyik bergsoni meghatározásával is — ..réfléchir et élargir son objet" — talán kapcsolatba hozható.

25 „Mintha az volna szomorú, — írja Zalán jutásáról, de féligmeddig már az Esti kérdés mondataival, — hogy nincs út tovább: ez a sok szépség mind céltalan volt, mert ez az egész. Ezért keserves minden, ami határtalan."

26 Dekadencia, melynek annyira vállalja teljes érvényét, hogy semmilyen ál-feloldását nem fogadja el, melyet ontológiai értékű világképnek tekint: a vágy és a halál, a véges és a végtelen erőterében a világ elérhetetlen sokszerűségének, és az egész sokszerűség értelmetlenségének antinómiái és kérdései feszülnek, némileg nosztalgikus színezettel, de mindig keményen megformáltan : az abszolútum, sőt az objektivitás igényével fogalmazzák meg az Én „világnézethangulatát". A jelenségvilág vágyott és mert végtelen, tehát elérhetetlen sokszerűsége azon túl, hogy közvetetten kép- és versépítését erősen befolyásolta, s hogy hangulati, pszichologikus helyzetdalainak legfőbb ihletője, közvetlen témája is leglátványosabb alkotásainak. Soruk az In Horatium zárószakaszával, az írisz-himnusz evokációjával, s a Messze .. . messze . . . elvágyódó parnasszista remekléseivel kezdődik, és hosszú éveken át húzódik, néha továbbra is a teljes alkotást meghatározza, így a Fekete országot, melynek látomása tulajdonképp ennek a világérzésnek, a színekbe táruló sokszerűségnek a visszája, néha pedig egy-egy sorban vagy szakaszban nyer hasonlóképp explicit megfogalmazást. A célképzet leglátványosabb verseit, s most is csak azokra utalunk, melyekben e téma egyértelműen az alkotás közvetlen tárgya, minden antológia tartalmazza: számuk és rangjuk ismét csak e kérdéskör központi helyét igazolja. Az örök folyosó, az Esti kérdés, a Két nővér, A Danaidák és a Gretna-Green minta25 Lm: 179. 1. 25 Babits Mihály: Az ifjú Vörösmarty, Írás és olvasás, összegyűjtött Munkái II. 1938. 65. 1.