Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Bodnár György Azért kértem szót, mert attól tartok, hogy a Nyugatot két korszakban tárgyalván (a hőskor és a két világháború közötti korszak), elsikkad az első világháború közepétől tartó néhány év, amelynek, véleményem szerint, nagy a fontossága. Ezt annál is inkább tehetem, mert az eddig elhangzott előadásokban néhány olyan fogalom és probléma is felvetődött, amely erre a gondolatilag is kiemelhető két-három évre vonatkozik. Rába György említette például — amikor Tóth Árpádnak a Mallarmét elítélő nézetét idézte —, hogy ez már egy másik költői szakaszból hangzik fel. Később pedig Koczkás Sándor utalt a törvénykeresésre. Ezt a gondolatmenetet akkor tudjuk végigkövetni, ha felidézzük a Cézanne-i modellt. Az egész századelőt ehhez a modellhez mérve nyilvánvaló, hogy a kor eruptiv törekvései majdnem azonnal megszülik ellentéteiket is, amelyek, újabb fordulatot készítenek elő. Ismeretes, hogy Cézanne volt az, aki az impresszionizmusból megteremtette a törvénykereső művészetet, tehát elindította mindazt, ami a XX. század izmusait, irányzatainak belső logikáját, egymáshoz való kapcsolódását végül is áttekinthetővé teszi. Ha ezt a gondolatot teljesen elválasztjuk a Nyugattól, akkor bizonyára igazságtalanok leszünk. Mert a törvénykeresés nemcsak az impresszionizmus és szimbolizmus után következő avantgárdé irányokban figyelhető meg, hanem a Nyugatban is. Ezzel kapcsolatban hadd utaljak a Nyugat hőskorát lezáró korszakhatár vitájára. A rövid idő széljegyzetelésre kényszerít. Tehát: 1. Czinével lényegében egyetértek, és hogy ezt nem udvariasságból teszem, bizonyíthatom az általam írt összefoglalással (a hat kötetes magyar irodalomtörténet ötödik kötetében), amelynek gondolatmenete azonos az övével. De nagyon fontosnak tartom Rába György kiegészítését. Magam csak az impresszionizmust vizsgáltam közelebbről, és azt vettem észre, hogy Babits korai korszakában szép számmal találunk impresszionista megoldásokat és jegyeket. Más kérdés, hogy ő tudatosan alkalmazza az impresszionizmust, és van olyan verse, amelyben az impresszionista eszközök és az impreszszionista nézetek együtt vannak jelen. így egy spontán impresszionistától valóban megkülönböztethető Babits, és ez előre sejteti a filozófikusabb, törvénykereső költőt. De korai verseiben jelen van az impresszionizmus, márpedig ezt az irányzatot a szimbolizmus nagyon közeli rokonának tekinthetjük. 2. A szecesszió. Az ekörül lezajlott vita voltaképpen azt bizonyította, amit más szakmák vagy az interdiszciplináris viták már eddig is jeleztek: a századfordulótól kezdve aligha találunk korstílust, tehát