Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

telített. Az újítókban, az élenjárókban nagy erejű szociális indulat halmozódott fel. Indulati energia, türelmetlenség és vágyakozás, hogy a múlt század, a millennium Magyarországából „kivágják" magukat. Hogy ez a „kivágás", ez a megújulásért folytatott harc mennyire hosszadalmas volt és mennyi vargabetűvel, ellentmondással terhes, azt számos esetben maguk az alkotói életművek és nyilatkozatok dokumentálják. Ismeretes például, hogy pályáját Bartók a Kossuthszimfóniával kezdte, s hogy Ady első nyomtatott verse is Kossuthtárgykörben született. Ezt azonban egyikük esetében sem szabad a korábbi haladó hagyományok folytatásaként értékelni, hanem pusztán utánérzésnek : a századvég szemléletbeli és művészi törekvései egyszerű átlagos megismétlésének. Milyen távolságban van ez az indulás Bartók vagy Ady későbbi, már kialakult és differenciált életművétől. Hivatkozhatunk különben Móricz Zsigmond ismeretes, Jókairól írt tanulmányára is. amelyben nem elődjéről, hanem inkább önmagáról ad portrét. Ez a tanulmány Jókai ürügyén készült belső, írói önelemzés: annak a hosszadalmas kibontakozásnak a folyamatát örökítette meg, melynek során Móricz önmagára talált, s képes volt kiszakadni a maga előtt és körül talált életszemléletből és — hogy divatos szóval mondjuk — elvárás-rendszerekből. E szellemi szabadságharc apróbb vagy nagyobb állomásait bőséggel és sokoldalúan lehet dokumentálni. Hiszen egyre nagyobb anyag gyűlt össze az elmúlt évek során. Nem a teljesség, csupán a jelenség plasztikusabb érzékeltetése érdekében említenék saját filológiai kutatásaim köréből néhány mozzanatot. Azt például, hogy valójában milyen légkör is vette körül Ady Endrét Zilahon, amelyet később verseiben annyira megszépített és szellemi érlelődésének kiinduló állomásaként emlegetett. Bizonyos, hogy e városban a költőt sok előremozdító befolyás is érte, de ugyanakkor olyan hatások is, amelyek inkább visszafogták, sőt a hagyományos, elavult világképbe falazták be. Hogy ezt honnan tudjuk? Többek között a költő első írásait is közlő Szilágy című hetilap Ady ifjúsága idejére eső évfolyamaiból, amelyekben több tanárának is jelentek meg cikkei. S e cikkekből arra ís fény derül, hogy milyen szellemi kenyéren tarthatták a diák Adyt: nem egy esetben igen naiv, a múlt században is elmaradottnak tekinthető szemlélet árad belőlük. Korlátoltan iskolás szellemről vallanak már a témák is: milyen az ideális nő, illetve férfi, hogyan szabad és kell a hazáról, a magyarságról gondolkozni és így tovább. Jellegzetes — a szónak nemcsak filozófiai, hanem morális és emberi magatartásra vonatkoztatott értelmében is — idealista életfelfogás jellemzi őket. S a korai, a zilahi és debreceni esztendők Adyja ehhez a szemlélethez, ezekhez az eszmékhez kívánt igazodni: ekkori versei bizonyítják ezt. Roppant hosszadal-